Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Babik József: A szent miséről részletesen

A SZENTMISÉRŐL RÉSZLETESEN.

751

sítani, kiterjesztve a kántorokra, tanítókra és egyház- szolgákra is.

Elevatio. Azon fölemelést, melyet mi Urfelmutatásnak nevezünk, a nyugoti egyház csak a XII. században fogadta el:

Presbyter idcirco cum verba venitur ad illa.

In quibus altari gratia tanta datur,

Tollit utrumque, notans quod sit communibus escis Altior, et quiddam majus uterque gerat.

(Hildebertus Caenoman. f 1137).

Urfelmutatás után a dyptichák szintén felolvastattak. »Quod spectat ad ritum illum, quo mortuorum nomina pro- nanciantur, quid eo protest esse utilius? s S. Epiph.

Postcommunio: áldozás utáni könyörgés.

Ennyit Lonovicsból és Lonovics után. Ha már most az elmondottakból véleményt kell szűrni, szerintem leg- helyesebb eljárás az, ha a szentmise egyes részeinek eine- vezósónól nem ragaszkodunk túlmereven a magyar kifeje- zésekhez. Lenne tehát: Introitus, Gloria, Evangéliom, Credo, Felajánlás, Praefatio, Sanctus; Úrfelmutatás, Pater noster, Áldozás, Utolsó áldás és evangéliom. A többi részek elnevezésének magyarosítása fölösleges. Annyira vérébe ment már népünknek a liturgikus elnevezés, hogy sokkal jobban megérti a »Gloria«, mint az »angyali ének« kifejezést.

II. A szent miseáldozatnál használt öltözetek és eszközök.

1. Öltözetek. »Midőn fejedelem vagy nagytekintélyű férfi elé járulunk, tiszteletünk jeléül a legdíszesebb ruháin- kát szoktuk magunkra ölteni. A miseáldozatban a kenyér és bor színe alatt azon Urat szemléljük, kinek homlokán s ágyékán írva van: Királyok Királya és uralkodók Ura (Apoc. 19, 16.); kinek adatott minden hatalom az égen és a földön (Máté 28, 18.); s kinek nevére minden térd meg- hajol, a mennyeieké, a földieké és a pokolbelieké (Philip. 2, 10)! Azért az egyház is a miséhez szent és díszes ruliá- zatokkal ékesíti föl az ő szolgáit, nem mintha az arany- s