Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról
;734 KÖRÖSI KNDRK szeretetek Küzdjenek kitartással az igazságért. Es mert az igazság az egyházban van — az egyházért. Ki az igazsággal bátran ! Mindenütt! Minden időben ! Mindenkivel szemben ! Személyi tekinteteknek, holmi ósdi felfogásnak, földi érdé- keknek semmi körülmények között ne engedjenek! Amicus Plato, amicus Aristoteles, sed magis amica veritas! Figyelmet kellene fordítani arra, hogy a papjelöltek a világba való lépésük előtt már meglehetősen ismerősek legye- pék az általános helyzettel és számolni tudjanak az emberi gyengeségekkel. Szóval, hogy egy bizonyos, lehetőleg minden oldalú, tiszta életnézetet hozzanak magukkal, hogy ha majd működésük derekán keverednek ellentétes helyzetekbe, ne érje őket meglepetés gyanánt. Legyenek készen arra, hogy becsületességük dacára is bántani fogják; s munkálkodá- sukért nem várhatnak elismerést és a méltánytalanságon is meg kell nyugodniok. Hanem egy bizonyos betekintést jó lesz nyújtani nekik legközelebbi környezetükbe is. Hadd lássa előre a fiatal katona, hadd számoljon vele, miféle meglepő megpró- báltatásokra is el kell készülnie. Jó azt előre tudnia, hogy nemcsak a világ fiai, hanem — fájdalom! — olykor az egyház emberei is kísértőleg ólálkodnak, hogy megcsábítsák; hogy sokszor épen a papok viselkedése rontja meg eszményeit; hogy a papság helytelen elvei fognak ellene törni sok esetben lelkiismeretességének s rabolja meg majd a lelkesedést, melyet hivatása iránt érezett. Mert higyjék el, a világ minden erőszakoskodása nem olyan erős, hogy megingassa az egy- házhoz ragaszkodó papi lelket, mint egyes papok botránkoz- tató magatartása. Tudok esetet, hogy a fiatal papot, aki szorgalmasan gyóntatott s minden előzetes felkérés nélkül órákig is elült a gyóntatószékben, hogy a híveket a gyóntatószékhez csa- lógassa — gúnyolta és korholta plébános-főnöke. Azzal érvelt ellene, hogy a híveket ez által képmutatásra, (sic!) tanítja. A mentegetőzésre és igazolásra pedig a legdurvább kifakadásokkal illette. Már most közönséges, érzékeny lélekkel felfogva, nem alkalmas-e az ilyesmi, hogy a fiatal ember
