Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról

•V PAl'NEVUUÍS REFORMJÁRÓL.

735

lelkében meginogjon a lelkiismeret, mint a kötelességtelje- sítésnek egyetlen alapja?

Bizony, látom, hogy a fiatal papot sok esetben az idősebbeknek igaztalansága rontja meg. Elkeseríti. És a keseredett lélek mindig inog. A világi hatalom részéről természetesnek találja a megtámadtatást. Ez idő szerint összeegyeztethetetlen ellentét van a két hatalom között• Azért jóformán fel se veszi. Sőt még megacélosodik benne és általa. De az egyháziaktól is hasonló üldöztetések — meglepik. Még pedig nagyon keservesen. Erre nem számított. Hogy állítsa, vissza zavarában lelke egyensúlyát? Milyen jó lett volna, ha a szemináriumi nevelő okkal móddal, a sze- retet és okosság szemmeltartásával, hogy senkit se bántson, előre elkészítette volna az ilyen dolgokra! Magis amica veritas !

Cseppet sem vigasztaló, hogy ilyen esetek megtörtén- hetnek. De megtörténnek. S a nevelőnek, az elméletnek le kell belőlök vonni a tanulságot : — az életnek megfelelőleg készíteni elő a papjelölteket.

Igen is. tanulja meg a növendék, hogy személyt ne merjen sérteni soha. De az igazságot se hagyja ám soha! Igazság pedig az egyház szabálya és tanítása. S ha a sze- mélyi hódolat miatt az igazságot kellene feláldozni — az igazság első előtte. Aut veritas, aut pereat mundus.

Tudnia kell, hogy mi a lényeges a dolgokban s mi a mellőzhető. A lényeget ne engedje oda soha! Még hogyha fejét veszik is! Még hogyha a világ minden kigondolható méltatlansága fejére zúdul is! De a mellékesekben alkal- mazkodhatik. Micsoda feladatot old meg a szeminárium, ha erre nem tanítja meg? Az accidentáliáliban helye van a transactiónak. Kell is hogy legyen. De hogy dogmatikus tételekben, moralis princípiumokban engedjük, csupán azért, hogy hamis béke mellett sütkérezzünk, annak nem lehet helye soha.

Nem jutottunk volna a mai idők nyomoréit egyház- politikájába, ha nem akadnak papok, akik jobban értettek az alkalmazkodáshoz — mint a hitvalláshoz s akik jobban