Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
62 BÍRÓ DEZSŐ matrimonii usque ad duos annos computandos coire minime propter naturalem inbecillitatem valeat, possit mulier vel eius parentes sine dotis amittendae periculo repudium marito־ mittere.«1 A castratustól a leányt szülői is elválaszthatták. A beleegyezés hiánya Consensus. Egy házasságkötést sem ismert el Róma érvényesnek, melyben hiányzott a con- sensus, akár a házasfelek, akár más, a felekre befolyással biró hatalom részéről, Ulpianus szerint »nuptias non con- cubitus sed consensus facit.«2 A beleegyezést régebben a sponsaliák alkalmával fejezték ki, melynek kifejezésére a régiek keresetet is indíthattak, de már a históriai korban sem voltak a sponsaliák valakire reá kényszerítve, »quia inhones- tum visum est vinculo poenae matrimonium obstringi.«3 Megkívánta továbbá a római jog a vérszerinti rokonok beleegyezését, mert a vérszerinti köteléket erősebbnek tar- tóttá a házassági köteléknél. A pater familias természetesen a legnagyobb hatalom- mai bírt a gyermekei házasságára nézve; s hogy a gyerme- kék akarata a házasságkötésnél nem mindig vétetett ügye- lembe, az tapasztalatlanságukon sokszor gyávaságukon is múlt.4 Az apai beleegyezést a római jog oly szigorúan vette s oly lényegesnek találta, hogy e nélkül még a katona sem házasodhatott, pedig a katona az állam részéről rendkívüli kiváltságokkal volt felruházva,5 Önkényt követ- kezett, hogy az apai beleegyezés nélkül a házasság érvény- télén6 s ha ezen házasságból gyermek származott, az házasságon kívül születettnek vétetett.1 A manus nélküli házasságok idejében pedig a manus a consensus pat. fám. nélkül semmi módon sem jöhetett létre. A fiú házasságához az apa beleegyezése nyilvánosan ׳ Dig. XXIV. II- 10. a Dig. XXII. III. 1. ־ Dign. XLV. I. 141. * Ulp. V. 2. ' Dig. XXIII. II. 34. 34, §. 3. • Dig. XXIII. II. 34. §. praef. ז Dig. XXIII. II. 34. ij. 2.
