Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. ־63 kijelentve volt szükséges, vagyis hogy az apa nyiltan elis- merje, miszerint ipso permittente, volente esetleg jubente jött létre a házasság, míg ellenben a leány férjhez mene- telénél elég volt a hallgatag beleegyezés, amint azt a Codex- ben olvassuk »sufficere si pater non contradicat.«1 A patriar- chalis időben a gyermekeknek ellentmondani nem volt joguk, de a viszony később megváltozott, mint említem már egy ízben, a fixi nem volt kényszeríthető, hogy rossz hirű vagy más okból neki nem tetsző nőt vegyen el.3 Ha vala- mely személy »sui iuris«-sá vált, abban az esetben, ha hete- élik évét betöltötte, eljegyzést s ha serdült korba lépett, házasságot érvényesen köthetett.3 A házasságkötés esetében a fiú nyiltan. a leány hallgatagon adta beleegyezését. A viszonyok változtával a régi merev jogszabály is váltó- zott. így pl. az apai beleegyezés megtagadását nem mindig mondotta a törvény érvényesnek s viszont a gyermekek a házasságkötésnél bátran követhették saját akaratukat.4 Ez is különbséget tett a matrimonium justum és injustum között. A legutóbbi a joghanyatlás korában már nem is kellett személyes megjelenés, hanem Írásbeli vagy személy által tett izenet. Házassági kötelék. Ligamen. A rómaiaknál a több- nej őség sohasem volt divatban s ha azt némely író állítja, tévedését az okozza, hogy nem tesz különbséget a matri- monium és a concubinatus között. A nyugat mindig mono- gam volt, a kelet polygam s épen ez nyiíjt bizonyítókot a mellett, hogy a nyugat míveltebb volt már az ó-korban, mint a kelet népei. De még azt sem engedte meg a római jog, hogy az özvegyen maradt nő gyászéve alatt menjen férj- hez s nem engedte, hogy valaki egynél több feleséget tart- son.5 Julius Caesar tett ugyan kísérletet, hogy a többnejű- séget behozza, de terve hajótörést szenvedett, nem tudta. 1 Dód. V. IV. ‘26.- Ulp. XXII. I. 12. s Dig. XXIII. I. 11. ‘ Cod. IX. II. 6 Inst. VI. 2. és 10. §§.
