Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JO(í ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. 61 hátrányt, ha 50 éven alúli nőt vesz el, mert így van némi valószínűség, hogy a házasság nem lesz meddő, de ha 50 felüli nőt vett el, a sanctiót nem kerülhette el, mert olyannak nézte a jog ez állapotot, mintha coelibatusban éltek volna. A már említett S. C. Persicianum ezt világosan kimondta. A késői házasság hátrányos voltát Justinián törölteel.1 A nemzési képesség hiánya »az impontentia« Róma világhóditására készült s igy nem csoda, ha az olyan férfit, ki a szaporításra nem folyt be, s az oly nőt, ki sterilis, jog- hátránynyal sújtotta. így pl. ha a férfi magtalan nővel kötött házasságot s ezt a férj a házasságkötés után később vette észre, nejét elküldhette.2 Az olyan férfitól, ki a debitum conjungale megadá- sara képtelen, bármikor elválhatott a nő, ez az eset az impotentia. Ámde ha a férfi csupán »spado« volt vagyis a kéj kielégítésére képes volt, de a nőt teherbe ejteni nem tudta, válási okot nem képezett s nem volt házassági akadály8 azért, mert■ még a spadónál volt remény arra. hogy magerő- södés esetén képes lesz gyermekeket nemzeni. A későbbi ledér, erkölcstelen világban nemhogy váló oknak tekintette volna ezt sok nő, sőt keresve kerestek ilyen férfiút, mert az búja vágyukat kielégíthette s miután teherbe nem estek, nem voltak kénytelenek a szülés fájdalmainak magukat alávetni s a gyermeknevelés fárasztó munkájában idejüket vesztegetni. A castratus, (kiherélt) férfi mindenkorra képtelen volt a házassságkötésre s ha a nő észrevette ezt, két év múlva is elválhatott s visszamehetett családjába. Ezért volt nagyon tiltva a castrálás Rómában s viszont azért is, mert kevés ember, körülbelül 3—4 százalék, állotta ki, a többi belehalt.4 A természetadta. úgy betegségből származó impq- tentiat nem tartozott tűrni a nő, »si maritus uxori ab initio ' Cod. V. IV. 27: VI. LVIII. 19. 2 Dig. XXIV. I. 6. 2 Dig. XXIII. III. 31. §. 1. * Dig. XLVIII. VIII, 3. §. 1.
