Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Huber Lipót: A zsidók iskolái, tanítói és tudósai Jézus és a talmúd korában
590 HUBER LIPÓT. tottak, az a vallás-erkölcsi életre nézve szabálylyá, tör- vénynyé vált, halákának tekintetett, melylyel nem volt szabad ellenkezni, hacsak valaki nem akart kiközösítésbe esni.1 Ennek magyarázata abban rejlik, hogy Jeruzsálem pusztulása után a szinódrium minden jogkörét a tudósok kollégiumai és a különböző akadémiák vették át, tehát törvényhozó testületekké is váltak. Nem egyszer megtörtént azonban, hogy a szavazásnál nem tudtak eredményre jutni, hogy több eltérő vélemény maradt érvényben továbbra is. Ha a tanítvány több évi tanulás után kellő ismereteket szerzett ahhoz, hogy ő is némi részt vehessen a mester oktatásainál, akkor ez, miután megfogadtatta tanítványával, hogy csak azt fogja tanítani, amit tőle hallott, collégám (דבח) fogadta, aki tanítója jobbján foglalt helyet. Ha pedig idővel jártasságot szerzett az egész halákában,2 és ismerte az egész hagyományt, akkor a colléga egy magasabb rangra emeltetett, azaz tudóssá (דימלת םכה) nyilváníttatott, aki azonban önállóan még nem taníthatott. Ha a tudós önállóan akart tanítani, ha szintén iskolát akart nyitni vagy alapítani s abban saját véleményét is előadni, a szinedriumba kerülni, vagy valamely község elüljárója, vezetője (סמפ) lenni: erre előbb felhatalmazást kellett nyernie, vagyis a rabbi tisztre és méltóságra (תינבר) emel- tetnie. E külön felhatalmazás azonban csak Kr. előtti század vége felé (80 körül) hozatott be és a Kr. utáni IV. század elején megszűnt.3 A rabbivá (tanító, mester) való felavatás, melyben az illető rendesen csak harminc éves korában vagy későbben részesülhetett, bizonyos ünnepélyes szertartással történt, melyet az iskola igazgatója két kiváló rabbi segédlete mellett végzett.4 A promoveálandó ünnepi י Berakót 19 a. * Sabbát 114 a והזיא דימלת םכח לכ ץלאושש והוא הכלה לכב םוקמ אדמואו (Ki a tudós? Az, aki minden Kalákáról, mely iránt kérdést intéznek bozzá, felvilágosítást tud adni).■ 3 V. ö. Jost J. M. > Allgemeine Geschichte des Israelitischen Volkes«, Leipzig, 1850. II. köt. 142. old. * Szanhedrin 13 b. »A tudósok promóciója három tudós által történik« (ךמסמ יבס השלשב)•
