Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Babik József: A szent miséről általában

A SZENT MISÉRŐL ÁLTALÁBAN.

519

■szerint. Legcélszerűbbnek találom a nyelvtörténeti eljárás alkalmazását.

Vegyük elő a Magyar Nyelvtörténeti Szótárt ! (Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond. II. kötet. 1891.) Jelentősebb adatok a következők: Heltai Gáspár Krónikájában (1575) így ír: Messezneh vala, — de így is: Requiemes missé. Beythe István kálvinista mise-gyertyát emleget (1584); Monoszlói András kanonok »Apologiá«-jában (1588) missé szó van alkalmazva. Hogy itt a helyesírási ingadozás hozta létre a különbséget, kitűnik abból a körülményből, hogy a XV. század első felében írott Ehrenfeld-codexben ezt talál- juk: »Mondassonc egy misét, mel nyse halvan vymadgoz- zonk.« (Az i váltakozik az y-nal.) Pázmányunk így ír: A mise igaz áldozat. A következő szólásmódot (Enyedi György: Gizmunda és Giscarda históriája. Kolozsvár. 1624) hosszas fejtörés után sem tudom megmagyarázni: Te néked neved leszen tökólletlen s gyakran esik sidó mise fejeden. Előfordulnak még: aranyos mise: missa sub auroram. Sokáig tűnődtem e kifejezés fölött. Igaz, hogy a hajnali mise rend- kívül kedves népünknél, mely a kedveltség kifejezéseid az »aranyos« jelzőt lépten-nyomon használja, de még sem tud- tam egészen tisztába jönni a fönti elnevezéssel. Úgy vélem, hogy a deák »aurora« szót fölcserélték az »aurea«-val s innét származott az »aranyos« elnevezés, melyet különben hajdanta az éjféli misére is alkalmaztak, s melyet a misétől irtózó protestánsok (leginkább kálvinisták) agyaras misére torzítottak el. — Lassú mise (missa privata). »Az ördögi disputatio előtt Luther lassú misét mondott.« (Pázmány, Kalauz.) »Maga a confessio meghazuttollya magát, azt beszélvén, hogy nállok a lassú misék megszűntének.« (Páz- mány, u. o.) Xo hát én is meghazudtolom őket, 1894-ben Erdélyben járván, fölkerestem többek közt Brassó és Nagy- Szeben városokat is. Nagyon fájt a szívem, mikor e váró- sokban a nagyon régi, egykor katholikus templomokat katho- likus jellegökből kivetköztetve láttam. A »Kirchendiener« magyarázatából megtudtam, hogy 1848 előtt még gyertyák is égtek az oltáron. Mily meglepetés volt az reám, midőn a