Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Cs.: II. Jenő pápa és a hidegvíz-próba
II. JENŐ PÁPA ÉS A HIDEGVÍZ-PRÓBA. 505 panaszló és segédjei részéről egyfelől, másfelől pedig az istenítéletet. A frank és germán jogforrások, nevezetesen Burcliard, wormsi püspök udvarjoga,1 határozottan azzal okolják meg az istenítéleteket, hogy ekképen a hamis eskü- tétel megakadályoztassék. A pápák azonban a római jog álláspontján a tanúkkal való bizonyítást követelték, csupán abban az esetben, midőn esküvel tisztázta magát valaki, találkozott a purgatio canonica a purgatio vulgáris-szal. 4. Megjegyzendő még, hogy ez a változat: »hoc judi- cium creavit« csak az egyes istenitéleti formulárékban fordul elő, ellenben az or dáliák csoportos fölsorolásánál Jenő pápa nevét nem olvassuk, sem a formuláré eredetét. Ez utóbbiak közt pedig előfordul az említett bekezdés: »cum homines« stb., mely egyébként ötször Jenő pápának tulaj doníttatik, eredetének közelebbi meghatározása nélkül, ellenben tizenhét ily formula szerepel ott a nevezett pápa említése nélkül. Mindezeknél fogva sem a tartalom, sem maga a hivat- kozás nem érdemel hitelt, legalább is fölötte gyanús. Egyéb- iránt ebben a korban nagyon közönséges jelenség az, hogy jövendölések, búcsúk és imádságok hamisan egy szent vagy valamelyik pápa nevével ellátvák, miért is ily bizonyítókok további megrostálás s hitelesítés nélkül komolyan számba sem vehetők. így vagyunk különösen a Jenő pápának tulaj- donított ordáliával. Semmi más hiteles bizonyítók sem szól mellette, sőt kétségtelen pápai nyilatkozatok és határozom- nyok ellentmondásban államiak vele. Azonfelül tudnivaló az is, hogy Lajosnak 829-ben kelt kapituláréja megtiltja a hidegvíz próbáját: »Ut examen aquae frigidae, quod actenus faciebant, a missis nostris omnibus interdicatur, ne ulterius fiat.« Ez a kapitulált csak ;3—4 évvel később kelt mint a Jenő pápának tulajdonított formula s levél. Alig hihető azonban, hogy Lajos megtiltotta volna azt, amit a pápa elrendelt, 11a ugyan elrendelte. Erezte ezt maga Brunner is; mégis, hogy tételét fentartsa, azt י Zeumer: Legum Sectio IV. Constitutiones et Acta publica Imperat, et Begum. 1893, 369. s k. lap.
