Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Rónai István: Válasz az »Apróságok« 2. pontjára

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVÉ.

295

Klasszikusnak mondjuk azt az iskolát, amely a magyar irodalom történetében a legkitűnőbb idegen minták után haladva, a magyar nyelvnek fejlesztésében s az örök szó])- nek megvalósításában oly dicsőséges szerepet játszott. Míg a »klasszikus tanu«-ra vagy a »klasszikus eset«-1־e semmi szükség, mert az értelem minden csonkítása nélkül mond- hatok: kitűnő, fő-tanut és jellemző, pompás esetet.

f) Az akadémia helyesirási szabályai szerint (14. $.) skolastikus és skolasticismus és nem scholasticus, scholasti- cismus; mert görög eredetű szóról van szó.

1f) A reformatio, szerintem, nem is kell hogy polgár- jogot nyerjen a magyar nyelvben, mert hiszen ott van a magyarban a már régen használatba vett megfelelő magyar kifejezés: a »hitújítás«. —- Hogy itt nem tárgyilag vett újításról (javításról) van szó, csupán csak egy, az időrend- szert tekintve, újabb vallásrendszernek fellépéséről, az már régen a hitújítás fogalmához tartozik.

11) A »speculatio« mindkét felhozott értelemben magya- rul is kifejezhető.

Nemesebb értelemben, mint a léleknek bölcseletileg felfogott működése: elmélkedésnek, közönségesebb értelem- ben véve pedig, amidőn t. i. valamely üzleti dolognak a lebonyolításáról van szó: számításnak mondható. Ha mégis, bármi okból, a latin kifejezéshez ragaszkodnánk, a már idézett 14. §. szerint speculatiónak Írandó.

I) »Püspöki helynök és káptalani helynök« teljesen jó és elfogadható magyar kifejezések. Jók még abban az esetben is, ha a »helynök« szó ellen akár szóképzés, akár értelem tekintetéből kifogást lehetne is tenni; mert a »helynök« a püspöki és káptalani jelzők által közelebbről meg van határozva és személyi vonatkozásba hozva. — Bár szives készséggel ismerem el, hogy a »helyettes« szó inkább megfelel a magyar nyelv szellemének. De már akkor püs- pök-helyettes.

j) Az »akatholikus« és a »nem-katholikus« között, szerintem s a helyes közfelfogás szerint is, igen nagy a különbség.