Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Rónai István: Válasz az »Apróságok« 2. pontjára

296

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

Az akafcholikus kifejezés a hitújítás idejében nyert használati jogot, szemben a hitújítókkal, akik az igaz keresztény vallás letéteményesei és megőrizői gyanánt igye- keztek a világ előtt feltűnni. Az akatholikus kifejezés tehá valamint a hitújítás idejében csak a Luther, Kálvin és Zwingli stb. követőire alkalmaztatott, úgy ma is első sor- ban a protestáns felekezetbeliekre szól. s csakis tágabb értelemben vehető mindazokra, akik nem katholikusok. Soha sem mondjuk a mohamedánokat, zsidókat vagy a pogányokat akatholikusoknak, bár nem katholikusok.

k) Sem aesthetika, sem esthetika, hanem a megfelelő magyar kifejezéssel: »széptan«; mert ez alatt is ép úgy. mint amazok alatt a szép mibenlétéről, fajairól, létrehozá- sáról és élvezéséről szóló tudományt érti mindenki.

l) »Ezzel, azzal« és nem evvel, avval; mert minden- kor a segítő ragnak v betűje szokott olyan mássalhangzóvá változni, amilyennel a szó végződik és nem megfordítva.

m) Kern! — Nem is lehet; mert egészen más értelme van a mondatnak a »hogy-ne« és egészen más a »nehogy« szókötés mellett. — A »nehogy« által mindig az egész mondatnak tagadása cóloztatik. e mondat egyes részeinek minden kiemelése nélkül, — míg a »hogy-ne« által a moh- datnak vagy az egyik vagy a másik részére esik a hang- súly. Pl.: Tanulnunk kell, nehogy tudatlanságban marad- junk. — Itt nincs semmi kiemelés. — Már a következő esetekben: Tanulnunk kell, hogy ne maradjunk tudatlan- ságban. Vagy: Tanulnunk kell, hogy tudatlanságban ne maradjunk, — vagy a mondat állítmánya vagy annak a helyhatározója van erősebben kiemelve.

ni Az »azon, ezen« véleményem szerint minden eset- ben mellőzhető, azt az egyet kivéve, amikor a vele vonathozásban levő szó állapító raggal van ellátva. Tehát nem: Azon véleményben vagyok, hanem: Abban a véleményben vagyok. — És mindig: Azon az alapon követelem ezt vagy azt stb.

Szatmár.

Rónai István■