Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről
202 KOVÁTS SÁNDOR A svá compositum-ot a rövid hangzók v. a svá előbbi sza- bályai szerint írja át pl. "סא Amorrhaeus. Ami a szó végzeteket illeti, általában és rendesen megtartja a szó héber alakját és ejtegethetetlen szavakul tekinti azokat; a többes szám im végzetét is átveszi pl. Seraphim, Zuzim. De sokszor latinos, illetve görögös vég- zetekkel látja el a neveket, főkép ידי vagy יהי gyakran = ias pl. Urias, Elias, Isaias, Jeremias; analog eljárás szerint ז׳ינוהי Jonathas; és דזעלא Eliazams; továbbá םלשו" majd: Jerusalem, majd: Jerosolyma, םדפ Sodoma, ןריי Jordanis. — A népnevek is vagy megtartják héber végzetüket vagy latin-görögös oe/’-t kapnak pl. Zuzim, Emim, — Amorrhaei, Hebraei, Cedmonaei, Philistaei, de néha Philistiim. Kérdés már most: minő elveket kövessünk a tulajdonnevek átírásában a magy. bibliában. Tudományos szempontból leghelyesebb volna a tulajdon- neveket egyenesen az eredetiből átírni és az átírásban a nyelvészeknél általánosan elfogadott átírási módot használni. Ennek az átírásnak az az előnye, hogy tökéletesen vissza- tükrözi az eredetinek egész írásmódját, s tudományos szem- pontból ez volna a helyes eljárás. Alkalmazása ellen azt az ellenvetést fogják tenni, hogy zavarólag hat, nem tudják majd az emberek olvasni. Erre a felelet nagyon egyszerű: müveit emberre nézve nem lehet zavaró v. olvashatatlan, hiszen történeti földrajzi művekben is lópten-nyomon talál- kozik az ilyen átírással; a mű elején v. végén mellékelve van az átírás módjának átnézeti táblázata és a kiejtés mód- jának rövid világos magyarázata tekintettel az olvasó nyel- vének hangjaira. A magyar bibliának úgyis két kiadása lesz szükséges, egy bővebb és tudományosabb természetű jegyzetekkel, műveltebb körök számára és a másik rövidebb, kevesebb és egyszerűbb jegyzetekkel a nép számára. Az előbbiben lehetne a tudományos átírás módot használni, csak a nagyon meghonosodott neveket véve ki, pl. Izsák, Jákob, József stb., de ezeknek is egy jegyzéke állíttatnék egybe, ahol a megszokott alak mellé kitétetnék a szabály- szerű transscriptio. Erősebb és jogos ellenvetés volna az,
