Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Ochaba A. János: A test feltámadása ellen felhozott nehézségekről
10 OCHABA A. JÁNOS ségeket igen terjedelmesen tárgyalja az angyali tudós, ki mellett mi is állást foglalva, tekintsük tehát közelebbről ide vonatkozó nézeteit.1 A felmerülő nehézségeket — mondja sz. Tamás — kiki máskép fogja megoldani aszerint, amint valaki az emberi test lényege- és természetéről gondolkodik. Három íőnézetről szól ő. Az első és második, lényegileg egymástól alig eltérő nézet hívei azt hiszik, hogy az anyag, melyből eredetében a test keletkett, a lélekkel minden időn keresztül összeköttetésben marad és hogy így, ezen anyag, a lélekkel egyetemben, képezné a test igazi lényegét, magvát. A har- madik tan védői nem vesznek alapul ily állandó magvat, hanem az anyagnak folyton ismétlődő teljes megújulása mellett kardoskodnak. E harmadik nézet szerint az emberi test lényegét, bármely időpontban, egyrészt a test alakja, másrészt azon anyag alkotja, melylyel az alak hic et nunc együtt jár. Nyilvánvaló tehát, hogy e nézet szerint csak azon esetben szólhatni igazi feltámadásról, ha a lélek azon anyagokkal egyesül, melyek valamely időpontban vele együtt a test lényegét alkották. Mindamellett, jegyzi meg sz Tamás, ezen harmadik nézet is, ha nem is kizárólag mint az első és második, de mégis súlyt fektet azon anyagra, mely az alakkal együtt a testet eredetileg alkotta; teszi ezt pedig azzal a megokadatolással, hogy ezen első anyag, mint egyik alapköve a test létének, sokkal fontosabb, mint a test fen- tartásához és a testi anyag mennyisége képzéséhez szolgáló később felvett anyagok; s ezért lép kiváltképen előtérbe feltámadáskor az első anyag szerepe. »Ponit enim (tertia sententia) totum illud, quod ex semine generatum est, resur- gere, non quia alia ratione pertineat ad veritatem humanae naturae, quam hoc, quod postea advenit, sed quia perfec- tius veritatem speciei participat«,2 írja az angyali tudós. Első tekintetre úgy látszik, mintha a szent tudós mind a három nézetet egyforma valószínűséggel bírók gyanánt 1 V. ö. S. Thom. Sappl, qu. 83. a. 4. — contr. gént. IY. c. 81. נ S. Thom. Suppl. qu. 83. a. 4.
