Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Rónai István: A vallástalanságnak alapokai

A VALLÁSTALANT ÁGNAK ALAP-OKAI.

147

polatra az embert isteníti s a daemonolatra az ördögnek tömjénez; mert ilyen az ő Istenről alkotott fogalma.

így foglalja el a vallási igazságok helyét a tévely s az erények helyét a bűn. Mindezek az emberi ismeret fogya- tókosságának végzetes szüleményei.

Gyenge okoskodás volna itt ellenem vetni, hogy a val- lást nem értelmi ismeretek köre alkotja meg, tehát nem lehet a vallástalanságot azoknak fogyatékosságában keresni. Ez az objectio gyenge okoskodásra mutatna — mondom — mert, ha az értelmi ismeretek világa még nem maga a val- lás is, de minden bizonynyal alakja és gyökere a vallásnak úgy-annyira, hogy a vallásosságnak legelső és nélkülözhe- tetlen kelléke épen a józan észszel kapcsolatos Isten-ismeret.

És mit mondjunk a per excessum létrejött hibák és gyászos tévedések egész tömkelegéről ? Az emberi ész gőg- jéről, mely lerántja trónusáról az Istent s oda ül önmaga, hogy, amidőn a hiiiság áldozatát átveszi, ugyanakkor szét- tépje a béke és nyugalom kötelékeit s meggyalázza az em- béri méltóság fönségét ? Mert Du Bois Eeymondnak éles megfigyelésen alapuló alázatos »ignoramusa« helyett a mo- dem tudomány körében ma lépten-nyomon a kinyilatkozta- tott igazságok gőgös és esztelen megvetése ötlik szemünkbe.

Az értelemnek önkéntelen eltévelyedése — tárgyila- gosan véve a dolgot — mindenesetre szomorú állapot, de nem kétségbeejtő ; mert a lelkiismeret nyugodt, az öntudatot nem terheli semmi sem, s az isteni kegyelemnek egy élté- ־vedt kis sugára is életre kelti az igazság után vágyakozó, s csak a rossz szokás, példa, hagyományos előítéletek vagy hamis doktrínák által elaltatott emberi szívet. Az emberi észnek az igazság ellen való erőszakos tusakodása azonban már sokkal végzetesebb hiba s így nagyobb akadálya a vallásos érzelemnek és mélyebben fekvő, mert a rossz akarat által is támogatott oka a vallástalanságnak.

Hogy ez így van, azt nagyon könnyű belátni. Az em- béri értelem kevélysége a vallási viszony teljes szétszakítá- sát eredményezi már a dolog természetéből kifolyólag. Min- denekelőtt az athpkmits karjaiba dobja a maga áldozatait.

10*