Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Rónai István: A vallástalanságnak alapokai
146 RÓNAI ISTVÁN tiszta, hamisítatlan vallással ellentétbe helyezi magát, mint pl. a fatalismus, amely abból a körülményből, hogy a jó gyakran el van nyomva, míg a rossz nem ritkán kikerüli a büntetést s itt-ott fölemelt fővel jár, felületesen arra a végzetes következtetésre jut, hogy az egyéni szabadakarat- nak az emberi boldogság kérdésében mi szerepe sincs. Elmebeli korlátoltságára, s felületes gondolkodásra vihető vissza a babonaság is, mely ok és okozat között erőszakos aránytalanságot létesít, az egyes jelenségeknél pedig minden szükség nélkül isteni közvetlen befolyást tételez föl és így Istennek hozzá nem méltó működést tulajdonít. Az értelem defektusának kifolyása, a polytheismus is a maga absurd isteneivel, kik nem a tökéletességnek, hanem megfordítva az emberi szenvedélyeknek és erkölcstelensé- geknek prototypusai. Nem veszik észre gyengeségükben, hogy »pluralitas Deorum, nullitas Deorum est«, mint Tertullián mondja. Az emberi értelem szűk látóköre az oka egy másik tévedésnek is. Némelyek a szellemiek körébe tartozó dolgokat is, mint aminők a vallás és annak igazságai, érzéki elbírálásban része- sítik és önző, megromlott természetüknek kicsinyes szem- pontjaihoz alkalmazzák. így pl. az Isten létezésére vonat- kozólag is ugyanazon megismerési szabályok szerint járnak el, mint amelyek a teremtett dolgok megismerése körül alkalmazásban vannak. A teremtett dolgok lényegének meg- ismerése közvetlen tapasztalat útján történik, vagy legalább is az e nemű ismeretek igazságának kritériumát minden- kor a szemlélet és tapasztalás képezi. És így. ha valaki — a pari — a lelkében élő isten- eszmétől fog magának az Istennek lényegére és létezésére következtetést vonni, olyan lesz az, mint aminő az Isten- ismeretének lelkűnkben élő gyökere, fejletlen és tökéletlen és olyan, mint aminők Istenről alkotott hamis fogalmai: töredezettek és sejtelemszerűek. Mint ahogy a bálványimádó anyagistent imád, a zoolatra élő állatoknak hódol, az anthro-
