Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Rónai István: A vallástalanságnak alapokai

144

RÓNAI ISTVÁN

rencse még, ha a vágy a valódi viszonyt megtalálhatni, a föléledésnek e halavány reménysugara él kebelében.

Sokkal fontosabb az, amit az imént a természeti gyen- gesógről, mint vallási tévedéseink alap-forrásáról mondottam, hogysem csak úgy könnyedén átsurranhatnék fölötte. Csomó- pontja az a felvetett és szóban forgó kérdésnek.

Ismétlem tehát, hogy az értelem világában akár az ismeretgyüjtést, akár a már szerzett ismereteknek a gon- dolkodás útján való feldolgozását veszszük figyelembe, min- (lenkor a per excessum vagy per defectum létrejött hibák és tévedések képezik a vallástálanságnak lényegi okait.

És hozzáteszem, hogy az értelmi tévedések az akarat gyengeségével s a szenvedélyek féktelenségével együttesen alkotják meg az emberiségnek legnagyobb átkát, a vallás- talanságot.

A fix pont, amelyből kiindulva, a vallástalanság széllé- mét alapokaiban feltüntethetjük, nagyon természetesen nem lehet más, mint magának a vallás lényegének, benső tenné- szetének meghatározása.

Mi is a vallás, a religió?

A vallás, a theologusok egybehangzó véleménye szerint, a lehető legrövidebben meghatározva az Isten ismerete és tisztelete. Megismerése az Istennek a természetes ész tiszta világosságával közvetlenül és a természetfeletti kinyilatkoz- tatás írtján közvetve. És tisztelet, mely a megismerésnek nyomán kél szükségképen.

íme, a kettős momentum. A vallás részéről a meg- ismerés és a tisztelet, — a mi részünkről az értelem műkő- dése és az akarat hozzájárulása.

A vallás tehát sem nem tisztán az értelem, sem nem tisztán az akarat dolga, hanem mind a kettőé együttvéve. És így az a megkülönböztetés, amely az akarat vallását elválasztja az értelem vallásától, csak tudományos szempont- ból állhat meg, s a gyakorlati felfogás kereteibe egyátalán bele nem illeszthető. Valaminthogy csupán bölcseleti az a másik megkülönböztetés is, mely közvetlen és közvetett, vagy tárgyi és alanyi vallásról szól.