Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. 95 megtagadása és a procuratio abortus tényében. A római joggal párhuzamban örökös és ideiglenes elválást különbőz- tét meg. Az örökös elválás oka csak házasságtörés lehet. Eltér az egyházi törvény a római jogtól abban, hogy nemcsak a nőt. ׳de a férfit is vádolja esetleges házassági hűségszegéssel. Az elválásra vonatkozó perben a feljelentést a megcsalatott fél szokta tenni; ámde abban az esetben, ha a fél bele- egyezését adta, avagy ő maga is előmozdította, alkalmat adván reá, feljelentési joga elenyészik. Bégebben ideszámí- tották még a fornicatio spiritualist is, azonban ma a leg- több tudós az egyház eljárása szerint is csak ideiglenes elválásra szolgáltat okot. A másik két, fennebb említett ok s annak különböző módozatai csak időleges elválásra kvalifikálnak. Ezek leg- súlyosabbja a magzathajtás s legnehezebben enyésztethetp a debitum conjugale megtagadása. Ama kérdésre, melyet némely jogász felvet: miért képez örök szeparációt a házas- ság-törés ? — egyszerű a felelet. A házasságtörés a házas- ság-hűség legeklatánsabb megszegése s legbizonyosabb jele nemcsak az egyetértés hiányának, hanem igen gyakran a köl- csönös ódiumnak is. A magzathajtás és a debitum megtaga- dása — ámbár mindkettő súlyos és a házasság lényegét sértő ok - nem irányul közvetlen a hitvestárs személye ellen s nem jelent sem kölcsönös gyűlöletet, sem egyenetlenséget. A separacio bekövetkezhetik még azon esetben, ha az egyik hitvestárs gyógyíthatlan s egyszersmind undort keltő s a másik hitvestársra nézve veszélyes kórba esik. Némely jogtudósok, pl. Valter is, más nézetben vannak. Szerintük a súlyos nyavalya, ha még undort gerjeszt is, nem képez okot a separaciora. Állításuk igazolására a decretalest hívják tanúul: »lepra superveniens non dissolvit matrimonium, nec matrimonii effectum; ideo ad invicem maritali affectione conjuncti se tractare debent aut ad perpetuam continentiam induci«.1 Tehát csupán a debitum megtagadása áll jogában 1 Cap. I. de conj. lepr. (IV. 8.)
