Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
94 mm') dezső eltörölte. Ha valamelyik hitvestárs meghal, halála erkölcsi- leg bizonyos (per mór. certitudinem), de nem igazolható, ezen esetben helye van az ú. n. holttá nyilvánításnak, mely mindig bíróságilag eszközlendő, de rendkívüli vigyázat és óvatosság mellett, nehogy a fenforgó valószínűség dacára a holttányilvánított életben legyen s így a másik házasfél érvénytelen másodházasságot kössön. A holttányilvánítás a szentszéket illeti meg. De holttányilvánításnak csak azon esetben van helye, ha 80 évesek elmúltak s lakhelyük 10 év óta ismeretlen. A nap, melyen a biróság a holttányilvání- tást deklarálja, a hiányzó személy halála napjául tekintendő. Az el nem hált házasság két esetben bontható fel: 1. pápai felmentés útján; 2. ha az egyik házasfél szerzetes rendbe lép. De a szerzetrendbe lépéssel nem bomlik fel a kötelék, csupán akkor, ha a szerzetbe lépett az ünnepélyes fogadalmat letette. A keresztény jogban nem találunk olyan megkülön- böztetést a jegyes és házasfelek elválását illetőleg, mint a római jogban a divortium és repudium meghatározásánál. A keresztény házassági jog a jegyesek elválását, habár a sponsalia tiltó akadályt képez, nem is tekinti szoros érte- lemben vett feloldásnak, sem szétválasztásnak. Tudjuk, hogy a római jog az elválást megengedte s három elválási okot hoz fel, a házasságtörést, a házastárs elhanyagolását és a magzatelhajtást. Prepozíciónkban azt említettük, hogy a keresztény jog, a házasságkötés felbon- tását értve t. i. ez alatt, a létrejött házasság megsemmisí- tését eltörölte. Ámde, ha a házasfelek között az egyetértés megszűnt s ha valamelyik hitvestárs veszélyesnek tartja magára nézve az együttélést, ha őt testi vagy valamely lelki kár érné, vagy ha valamelyik fél a házasságban tett Ígéret vagy maga a házasság lényege ellen vétene, ilyen esetekben az egyház az életközösséget felbontliatónak tartja, ismétlem, csupán az életközösséget s nem a házasságot magát. Ez az elválási mód a separatio a thoro et mensa. Megegyezik az egyházjog a római joggal az ilyen ■ elválás esetei felvételében: t. i. a házasságtörés, a debitum
