Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
XIII. Leó pápa Ő Szentségének körlevele az egyház egységéről
642 gyott anyához való visszatárés nem ugyan vérbe — pedig Jézus' Krisztus ezen az áron szerezte meg —, de némi mun- kába és sokkal könnyebben elviselhető áldozatba kerül, legalább tisztában lesznek a visszatérni óhajtók azzal, hogy ezt a terhet nem emberi akarat■, hanem isteni parancs rakta az ember vállaira s ugyanazért az isteni malaszt segítségé- vei a tapasztalásból könnyen meg fogják ismerni emez isteni szavak igazságát: Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.1 Miért is legnagyobb reményünket a világosság Atyjába helyezvén, akitől minden jó adomány és minden tökéletes ajándék vagyon,2 attól t. i., aki egyedül ad nőve- kedést,3 esdve kérjük őt, hogy szavainknak meggyőző erőt kölcsönözni kegyeskedjék. Habár az Isten mindazt■, ami a teremtmények által történik, önmaga saját erejével is megteheti, mégis gond- viselésének kegyes határozatából az emberek segítségére magokat az embereket is fel akarta használni s miként a természeti dolgok rendjében kellő tökéletességet, úgy a tér- mészetfölöttiekben is az embernek szentséget és üdvösséget csak emberek munkája és szolgálata által szokott megadni. De világos, hogy emberek közt a közlekedés csak érzékekkel észrevehető külső dolgok által történhetik. Ez okból öltött magára emberi természetet az Isten fia, ki Isten alakjában lévén,... kiüresüette önmagát, szolgai alakot révén föl, hasonlóvá lett az emberekhez:4 s ekként a földön működve, tanait és törvényeinek parancsait az emberekkel élőszóval közölte. Minthogy pedig isteni tisztének folytonosnak és örö- kösnek kellett lennie, többeket tanítványokul vett maga mellé és hatalmának részeseivé tett s miután lekérte rájuk az égből az igazság Léikét, meghagyta nekik, hogy járják be a föld kerekségét s azt■, amit ő tanított és parancsolt híven hirdessék az összes nemzeteknek és pedig azért, hogy tanainak vallása és törvényeinek megtartása által az emberi > Mát. 11, 30. 3 Jak. 1, 17. 3 I. Kor. 3, 7. * Filip. 2, 6—7.
