Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
A «Hittudományi Folyóirat» előkelő könyvtárakban
612 »‘alumenu« áll ( alumim-ból) ez értelemben: abscondita nostra, i. e. crimina (Vulg. saeculum nostrum i. e. peccati.) Az »elrej- teni« jelentésű ‘ álamból tehát ‘almä nem származhatik. Növekszik ez állítás ereje, ha fontolóra veszszük még azt is, hogy az ‘almának megfelelő himnemű névszó »‘elem« םלע mindenesetre csakis felserdült ifjúit, fiatal embert, adó- lescens«־t jelent.1 Már pedig a keletiek szokása szerint sem volt a fiatal embereknek eltiltva, hogy a nyilvánosságra men- jenek; rejtvelevőknek, absconditus-oknak tehát nem voltak mondhatók: ennélfogva ‘elem nem származhatik az »elrejt« jelentésű‘alamból. Ebből világos, hogy ha etymologice »‘elem« nem jelenthet absconditus-t, »‘almä« sem jelenthet asbcon- dita-t. b) Ha tehát »‘elem« egész bizonyosan annyi mint adó- lescens, felserdült ifjú, élte virágában levő fiatal ember: nincs-e ugyanily jelentése a nőnemű végzettel bíró »‘alma«- nak is? Maga az »‘elem« szó utal bennünket arra, hogy e szó- nak s ‘almának gyökere: םלע vagyis inkább לה, e jelen- téssel: crassus, validus fuit, érettnek, erősnek lenni.2 E névszó »‘almä« tehát etymologice csupán a kifejlettséget, felserdült állapotot, pubertas-t fejezi ki, sem többet, sem kevesebbet. c) Világosabb lesz e dolog, ha összehasonlítjuk az arabs » alimä«-val p-hú adolescere; melynek himnemű név- szói alakja »‘ulamun« iái és nőnemben »‘ulamatun« r. s ' , ' ,׳wM-é = adolescens, ifjú, kifejlett fiatal férfi vagy nő. Hasonlókép a szír dialectusban »etalam« 1־c,Ll,j adoles- cere, melyből a származék alimto a annyi mint: szűz, virgo. Az arabsban még ma is ‘ulám-nak mondják a serkedző ■ Pl. I. Reg. XVII., 56; XX. 22. a V. ö. Gesenius, Thesaurus philologicus critic, linguae Hebraeae et Chaldaeae. 5 vol. Lipsiae, 1829 — 1858.
