Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: A papi nevelés és oktatás kérdéséhez
599 Az anyanyelv művelését eléggé elősegítik az irodalmi iskolák; csak azt óhajtom, hogy minden gyűlésen legyen jelen egyik vagy másik el ülj ár ó. Az ötéves tanfolyam nagyon helyes eszme, megváló- sítása azonban egyedül a püspöki kar áldozatkészségétől függ; azért ezt minden áron sürgetni annyi, mint más zse- bére alkudni. Az országos szakértekezlet megtartása igen üdvös kiha- tású fog lenni a papi nevelésre és oktatásra nézve; csak azt- jegyzem meg, hogy a hittudományi oktatás ügyében is, meg a papi nevelés ügyében is külön értekezlet legyen; mert a hittudományi értekezleten a, fő- és döntőszerep a hittudományi tanárokat illeti meg, a papi nevelésnél pedig főleg a lelkiigazgatókat, amennyiben a lelkiigazgató a pap- nevelés szine. A hittudomány előbbrevitele érdekében nagyon aján- lom azon eszme megvalósítását, mely az eddigi irodalmi mozgalomban is fölmerült már, de még mindeddig elméleti eszme maradt, hogy t. i. egyes kiváló tehetségű növendéket a püspöki kar küldjön ki külföldre továbbképzés végett, így pl. aki a keleti nyelvekben kitűnik, azt a Szentföldre, a domonkosokhoz kellene küldeni, hogy alapos tudós legyen a keleti nyelvekben s a szentírási dolgokban. Erre nekünk, kik a bibliát hangoztató protestánsok között élünk, nagy szükségünk van. Aki pedig kiváló dogmatikus, azt a hitvédelem alapos tanulmányozása végett valamelyik francia egyetemre kül- deném; a kiváló történelmi tehetséget pedig Rómába, Frak- női intézetébe. Hisz látjuk, hogy ezen intézményt a kormány az egye- tern többi karánál már behozta, s egyes fiatal embereket segélyez, hogy a külföldön bővebb ismereteket szerezzenek s egykor a hazai tudományosságot előbbre vigyék. Ezt tehát be kellene hozni az egyetem hittudományi karánál is, de úgy, hogy a kiküldendőt mindig a hittudományi kar ajánlja, s mindig a legérdemesebb részesüljön ezen kitüntetésben. Ez a tehetséges ifjakat nagyban sarkalná a hittudomány
