Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: A papi nevelés és oktatás kérdéséhez

598

Emlékezhetünk még, hogy egyik paptársunk »Anar- kista káté« cím alatt adott ki ilyen cáfolni való könyvet; de hát csakhamar belátta mindenki, hogy vannak dolgok, melyeket cáfolni annyi, mint magát az erkölcsi mételyt terjeszteni. Csak olvasót szereznénk a rossz könyveknek. Hadd porosodjanak azok a polcon vagy padláson, ne hívjuk föl rá a figyelmet. Sokszor egy jó ötlet többet ér a világ előtt ilyen hamis tanok ellen, mint a komoly tudományos cáfolat. Azért a hitvédelemnél a helyes tan bevitatása után egyes nevezetesebb hamis állításokat cáfolni üdvös dolog, de hogy a hamis tanokra vadászatot tartsunk s a rossz könyveknek hirt szerezzünk, azt nem ajánlom.

A tantárgyak óraszámaira nézve ajánlatosnak tartom azt, amit már a 48-ki értekezlet tervezett, hogy t. i. az egye- temen minden tanárnak 6 órája legyen. És pedig azért ajánlom ezt, hogy a tanárnak legyen ideje az önművelésre, a tudomány előbbrevitelóre.

Mert ha a tanár minden idejét a szép folyékony elő- adásra való előkészületre fordítja, akkor nem marad ideje a szükséges önképzésre; pedig ha valakitől, úgy'bizonyára az egyetemi tanártól várjuk meg az önképzést s a tudó- mányban való előhaladást.

Tankönyvet végleg megállapítani nem lehet, ez mindig az előadó tanártól függ.

írásbeli dolgozatokat az első években nem ajánlok; hanem e helyett az egyházatyák és jelesebb hittudósok műveinek magán tanulmányozását ajánlom; ezt is csak a jobb tehetségűeknek; mert a gyengébb tehetség a sok mun- kát nem birja meg. Hisz látjuk, hogy a gimnáziumi oktatás sikerét is épen az öli meg, hogy a sok tanulmány túltö- mése mellett nem jut a tanítványnak ideje a szükséges ismeretek alapos megtanulására, és fölületes marad egész életében, mert megszokta fiatal korában a föliiletességet.

Az idősebb növendékeknél ajánlom a szent beszédek készítésének gyakorlását valamelyik elüljáró felügyelete alatt. A szünidőre azonban lehetne kidolgozandó tételt adni a növendékeknek.