Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
57 Ha a liitre alkalmazzuk az eddig mondottakat, akkor az egyház tana szerint a hit nemcsak parancsbeli szükségességgel szükséges az üdvösség elnyerésére; hanem eszközbeli sziiksé- gessóggel is, és pedig épensóggel föltétien szükségességgel. Világosan kimondja a hit szükségességét Krisztus urunk e szavaival:1 »Aki pedig nem hisz, az elkárhozik.« Szent Pál •pedig így fejezi ki:1 2 »Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.« A tridenti zsinat tanítása eri’e nézve így hangzik:3 »sine ea (fide) nulli unquam contigit iustificatio.« A követ- kező fejezetben pedig így:4 »per fidem ideo iustificari dici- mur, quia fides est lmmanae salutis initium, fundamentum et radix omnis justificationis, sine qixa impossibile est pia- cere Deo.« A vatikáni zsinat5 is az emberi üdvösség kezdetének mondja a hitet, s ezt mondja róla: »Quoniam vero sine fide impossibile est placere Deo, et ad filiorum eius consortium pervenire; ideo nemini unquam sine illa contigit iustificatio, nec ullus, nisi in ea perseveraverit usque in finem, vitam- aeternam assequitur.« Ugyancsak a vatikáni zsinat ezen szavaiból követke- zik a hit azon tulajdona is, hogy az igazi hit állhatatos; mit Jézus így mondott ki:6 »Aki pedig állhatatos lesz mindvégiglen, az üdvözül.« A hit tehát nemcsak néha, nemcsak bizonyos ideig szükséges, hanem mint lelki állapotbeli készség, mindenkor és mindvégig, halálunk órájáig szükséges. Erre szép példát adtak nekünk a vértanuk ezrei, kik a legnagyobb kínzások között is állhatatosak maradtak hitükben. A hit szükségességével összefügg a hit általános volta, vagyis hitünk azon tulajdonsága, hogy minden hit cikkelyre kiterjed. 1 Márk. 16, 16. 2 Zsid. 11, 6. 3 Sess. 6. 0. 7. * Sess. 6. 0. 8. 5 Gap. 3. « Mát. 10, 22.
