Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
58 Erre nézve jegyezzük meg, hogy kétfélekóp terjedhet ki hitünk a hitcikkelyekre; t. i. kifejtve (explicite) és ben- foglalólag (implicite). Kifejtve terjed ki hitünk a hiteik- kelyekre, ha a hitcikkelyeket külön-külön önmagukban ismerjük meg, s így keltünk magunkban hitet a külön meg- ismert hitcikkelyekre nézve. Benfoglalólag terjed ki hitünk a hitcikkelyekre, ha külön-külön az egyes hitcikkelyeket önma- gukban nem ismerjük, hanem hiszünk olyan általános hit- cikkelyt, melyben a többi benfoglaltatik. Pl. aki hiszi mindazt, amit az egyház tanít, ámbár kifejtve nem tudja a hitcikke- lyeket külön, benfoglalólag mégis minden hitcikkelyt hisz, mert az egyház tanításában minden hitcikkely benfoglaltatik. A hit benfoglalólag terjed ki minden hitcikkelyre, kifejtve nem. Tehát a hit nemcsak álhatatosan szükséges, hanem benfoglalólag általánosan is; vagyis, szükséges, hogy benfoglalólag minden hivő higyjen minden hitcikkelyt. Eszerint aki csak egyet nem hisz, a többit elhiszi, már nem igazi hivő; annak hite már nem igazi hit; vagyis aki csak egyet is elvet öntudatosan a hitcikkelyekből, annak nincs isteni természettfölötti hite, hanem csak emberi hite, és pedig téves hite. Ide tartozik a hitnek azon tulajdonsága is, hogy egy- séges. Vagyis minden hivő minden időben és minden helyen ugyanazon egy hitet vallja. »Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség«, mondja szent Pál.1 Azért nem lehet más hitet vallani, hanem csak azt, melyet Jézus tanított, az apostolok hirdettek s az apostolok utódai ma is tanítanak. E tekin- tetben a hit változatlan; ámbár más tekintetben van fej- lődés, hogy t. i. sokat kifejve hiszünk, amit azelőtt ben- foglalólag hittek és hogy az ellenvetéseket most jobban megcáfoljuk, mint azelőtt. De máskülönben szükséges, hogy ugyanazt a hitet valljuk ma is, amit az első keresztények vallottak. És vájjon hol van ezen egységes hit? Az egy- háznál Jézus ezen szavai szerint:2 »Ha pedig az anyaג Ef. 4, 5. 2 Mát. 18, 17.
