Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Zubriczky Aladár: Fejlődik-e a keresztény ethika?
489 kaleidoszkóphoz hasonlítható, amelyben ugyanazon elemek csoportosulnak, de majd így, majd úgy alakulnak, majd ezt, majd azt a színt játszszák. A mi változatlan, csak az elvek; a mi ezeknek az elveknek azt a sajátságos csoportosulását és jellegző színét adja, azok a változott körülmények. Hogy ezt néhány példával igazolják, hivatkoznak a kamatszedés jogosultságának kérdésére. Ma erre a felelet máskép hangzik, mint hangzott a középkorban. Az erkölcsi elvek nem változtak meg, csak az erkölcsi elvek alá helyezett társadalmi viszonyok módosultak —- és íme! egy és ugyanazon kérdésre az alkalmazásban homlokegye- nest ellenkező feleleteket kapunk. A középkorban csak négy esetben volt megengedve a kamatszedés, mert a többi esetben a pénz meddő volt. A megváltozott társadalmi viszonyok a meddő pénzt egyáltalán nem ismerik és azért ma a kamatszedés általában jogosult. Lehmkuhl azonban hozzáteszi, hogy a viszonyok alakulása újra meddővé tehetné a pénzt és akkor a kamatkérdósnek megfejtése újra más- kép alakulna. Állításunk igazolásául szolgálhat a kér. ethikának »de justitia et jure« szóló fejezete nemcsak ezen, de egyéb részeiben is. Ennek a fejezetnek képe a maga alkalmazá- sában tökéletesen megváltozott. Az elvek mindenütt érin- tetlenek s azért ez a változás nem szakítás a múlttal. De a részletekben előnyomul a szociális kérdés a maga ezernyi megoldandó részletével; a régi szerződési fajok elévülnek, új és oly bonyolult szerződési fajok lépnek föl, amelyek már a gyóntatószék miatt is, de ezenfelül tárgyuknál fogva is ethikai megvilágítást követelnek. »Évtizedek óta űzik a legkülönfélébb pénzműveleteket és közülök eleddig elenyé- szőleg kevés képezte erkölcsi oldalról a vizsgálódás tárgyát« — mondja P. Noldin.1 Ugyancsak a lehető legsötétebb és legnehezebb pontja az egész kér. ethikának a mások bűnéhez való közreműkö- dés kérdése. Megvonni a határvonalat az anyagi és az 1 Zeitschrift für kath. Theologie. Innsbruck 1884. 434, old.
