Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Zubriczky Aladár: Fejlődik-e a keresztény ethika?
488 Ilyen heves ellenzékkel szemben helyt állani minden- esetre haladásszámba megy. Mert a mellett, hogy ez a küzdelem a legváltozatosabb alakban mutatja be a ke- resztény erkölcsi elveknek a metafizika megdönthetetlen szikláján álló fellegvárát, amelyen nincs egy pont, ahol megostromolható volna, a mellett ez az élet-halálra való küzdelem itt is, ott is a fölszínre vet egy-egy eleddig kellő- leg ki nem zsákmányolt igazságot, egy-egy eleddig ki nem domborított elvet, egy-egy eleddig szerényen megvonult szépséget. Mennél sűrűbb, tömöttebb és változatosabb a támadás, annál nagyobbszerű a gyó'zelem hatása és annál több rejtett kincset vet fölszínre. Ezen változásoknak, bó'vü- léseknek természetes eredménye a rendszernek a kisebb részekben való ügyesebb csoportosítása, az elveknek és következésüknek fokozatos egyszerűsödése, a tisztulás, egy- szóval emberi megközelítése annak a gondolategységnek, a melybe a teremtetlen elmében az erkölcsi eszmék olvadnak. A kér. ethikának fejlődésében a szerep oroszlánrésze az alkalmazásnak jut. Az erkölcsi világ egész elévülhetetlen fényével ragyognak Krisztus törvényei. Kevés, könnyen érthető, de azért fönséges elv, mert hiszen e két utóbbi nem zárja ki egymást. Változatlanok mint maga az Isten. De ha fenyők a földön adott viszonyokra esik, egyszerre ezernyi színre bomlik és e nehány elvnek végtelenül vál- tozatos alkalmazásával vaskos kötetek telnek meg. A földön adott viszonyok ,pedig örökös változásban van- nak. Társadalmak születnek meg és szállnak sírba. Kern- zetek nőnek föl és vénülnek meg. Intézmények, közvéle- menyek, eszmeirányok fejlődnek. Erkölcsi tévedések kerítik hatalmukba a lelkiismereteket és gyakrabban a sziveket. A társadalom vajúdik. Az állami életben a kereszténységgel homlokegyenest ellenkező viszonyok alakulnak. A téves alapokon nyugvó bölcselet vallássá válik, úgy, hogy minden vallásnak hadat izén. A kér. elvek az előbbi viszonyokat vilá- gítván meg, alkalmazásukban minden változatlanságuk mel- lett is egészen más színt játszottak mint játszanak ma. Úgy, hogy a kér. erkölcstan a maga alkalmazásában talán
