Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

450

személyesen vagy más által kéreti meg a vőlegény a leányt, A mi a gyászévet illeti, ma sem jön, legalább szokás szén- tesítette törvény szerint, létre házasság csak eljegyzés.

Annál fontosabb a személyek kora az eljegyzést ille- tőleg; e tekintetben is követi az új joga régit: 7 éves kor előtt nincs törvényes eljegyzés; ez a digesták casuisticájának értesítése, erről beszél a szent jog is.1

Az eljegyzés csak akkor történt meg, ha az patris voluntati non repugnat.1 2 — A keresztény jog sem ad össze alieni iuris personát az apa vagy a gyám consensusa nélkül.

Ha a felek valamelyike az eljegyzést felbontotta, kár- térítéssel tartozott, ebből származott az »actio ex sponsu«.3■ A keresztény jogban is bírunk egy hasonló institutioval a poena resultus ép olyan természetű és olyan joghatály- lyal bir, mint az 1486 : XVII. és 1492 : XXXVIII. t.-c. Mindkét esetben a joghátrányt a vagyoni rövidítés• képezte.

Később azonban a házasságra vonatkozó (rövidítés) kényszerítés csupán erkölcsi volt s nem bírói elmarasztalás.4 A mai jog az eljegyzésről szintén nem tart egyebet, és nincs is bírói hatalom, mely kényszeríteni tudná a jegyest házasságkötésre, sőt a kötendő házasság nem törvényes- consensus hiányában. És épen mivel az eljegyzés mindkét jog szerint csak ígéret, egyképen könnyen fölbontható. Ami a tanúskodást illeti, a jegyesek ma sem kényszeríthetők egymás ellen teendő hites vallomásra.

Valamint hajdan, úgy ma is, az eljegyzés nemcsak szóval illetve személyesen, hanem közvetítő útján is felbont- ható »conditione tua non utar«.

Láthatjuk, hogy egy-két lényegtelen institutiot kivéve? a kér. jog a római jog tételein nem változtatott.

1 0. 4. de desp. in pub. (IV. 2.)

2 Dig. XXIII. I. 7.

* Gellius IV. 4.

' ‘ Dig. L. XVI, 101. §. 1.