Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
449 nek mondotta ki, a legtöbbet közőlük megszűntette s két évvel ezután az eljegyzés bíróilag kötelező erejét megsem- misítve, mint fentebb is említem, csupán erkölcsileg tette kötelezővé az ott felsorolt okok miatt. Végűi az eljegyzés felbonthatóságáról még csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy nem csupán szóval, hanem, amint az eljegyzés megkötésénél szokásba jött, ép úgy felbontásánál, levél- vagy izenetváltás által is megtör- ténhetett. Elválási ok gyanánt az eljegyzést illetőleg, már az is szerepelhet, ha az eljegyzést követő három évre a házasságkötés elmarad vagy még több időre halasztatik. A szóbeli felbontás legegyszerűbb formája volt a digesták szerint: »conditione tua non utar.« A keresztény, nevezetesen a katholikus egyházjog az eljegyzést egészében a római jogból vette át. ־ Érthetni azt, hogy a lényege egy és ugyanaz. Amit Florentinus mond az eljegyzésről,• ugyanazt tartja az egyház is, »szerződés, ígéret a házasság leendő megkötésére (mentio, repromissio futurarum nuptiarum)«. A stipuláció nincs meg a keresztény jogban, de nem is volt szükség azt átvenni, mert az eljegy- zés consensusa nem reális alappal bir, mint a római jog tanítja, hanem javarészben ideális. Hanem azért a nő neve a régi: sponsa. Az eljegyzés jogilag kötelező szerződés a keresztény jogban, ugyanaz az a római jogban. Ebbéli természete onnan is kitűnik, hogy annak megszegése joghátrányt von maga után mindkét jog szerint. Egy másik constituciója a keresztény jognak a jegy- ajándék, arrha sponsalitia, ott van a római jogban. Nem kötelező, mint nem volt akkor sem, de biztosítók, bánat- pénz volt, poena conventionalis. Az annulus pronubus, a jegygyűrű époly szokás ma, mint az ős Kómában volt; symbolikus jelentése ma ép az, mint hajdan; a vőlegény és menyasszony kölcsönös hűsége, egybeforradása. Kivétel csak az, hogy a menyasszony nem adott jegygyűrűt. A személyes megjelenés eleinte föltétien szükséges, később közvetítő segélyével történt: ma, ha úgy tetszik, ״Hittudományi Folyóirat.a 1896. 29