Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
448 arrhát a jegyesek megtarthatták; ha valamelyik fél felbon- tóttá az eljegyzés kötelmét, az kárpótlás fejében a neki adott arrhát visszatéríteni tartozott, anélkül, hogy viszont kártérítési keresetet indíthatott volna.1 Ha azonban olyan felbontás esete forogna fenn, hol maga a külső körülmény s más efféle szüntetné meg a jegy ességet, pl. ha a vőlegény a csatában halt volna el, az arrhák relasiója változatlan maradt. Nem szabad az arrhát összezavarni az úgynevezett »donatio propter nuptias«-sal, egyrészről, mert a donatio propter nuptias csupán a házasságkötés után adatott, míg az arrha »sponsalitia«, mint neve is mutatja, az eljegyzés után. Az arrha csupán biztosítéka a leendő házasságkötés- nek, de nem tekinthető semmiképen házassági ajándéknak. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az arrha, ha valódi jogi természetét tekintjük, nem felel meg az ajándék minőségé- nek; csupán zálog, melynek valódi és symbolikus jelentése van. Valódi jelentése szerint kötelezi a jegyeseket ígéretök teljesítésére, symbolikus jelentése szerint pedig figyelmezteti eleve a kölcsönös hűségre, szeretetre, önfeláldozásra, melyet a házasságban teljesíthetnek valóban, de melyet mint jegye- seknek is meg kell tartaniok. Ha a jegyesek, boldogságuk tudatában, nem csupán arrhát adtak, de vonzalmuknak, hűségük-, szeretőtöknek még pregnánsabb kifejezést akartak adni, másnemű ajándékok- kai is kedveskedtek, ezek voltak a munera sponsalitia. A jegyajándékok visszafizetésére nézve Constantinus intézkedett,2 de ennek bővebb fejtegetése nem tartozik fel- adatunk körébe. Ha azonban a jegyesek valamelyike meghalna, avagy örökös tisztaságot fogadva zárdába lépne, a jegyajándékok kölcsönösen visszaadandók.3 Hasonló esetet képez a római casuistikában gyakran említett morbus sonticus. Mindezen viszonyok nagy változásokon mentek keresztül, főleg miután a lex Julia a v. é. u. 664-ben a ceremóniákat feleslegesek1 Fragm. Vat. 262. “ Cod. Tlieod. III. V. 5. • Cod. L, III. 56. k .
