Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Sztroiny Antal: A szeplőtelen fogantatás és a Szentírás

416

értelmét, s mielőtt kimagyaráznók belőle a szeplőtelen fo- gantatás titkát, meg kell ismerkednünk a ferde magyaré- zatokkal, és meg kell azokat cáfolnunk.

A szeplőtelen fogantatásról folyó vitában némelyeket egészen elvakított a szenvedélyes küzdelem heve. Olyan állításra vetemedtek, hogy ez a jóslat annyira általános, hogy bátran arra a természetes utálatra és gyűlöletre ma- gyarázható, melyet bennünk a kígyók látása kelt.

Mi meg azt feleljük, hogy ez a magyarázat annyira racionalisztikus, hogy a Szentírásban holmi míthoszokat szeretne felfödözni, s az egyház tekintélyét egészen meg- veti. Ezeknek legfeljebb a Szentírás apológiáját ajánlhatjuk. Yéleményök cáfolásába nem is bocsátkozunk.

Mások azt mondják, hogy Isten az »asszony, .דשאה« szóval nem Máriára czélzott, hanem Évára mutatott, akit a kígyó képében rejtőző sátán röviddel azelőtt bűnre vitt. Az asszony ivadéka pedig nem az Üdvözítő, hanem min- den ember, akit Krisztus Urunk megváltott. Ez alapon így értelmezik a Teremtő szavait: »Te kígyó, rászedted ezt az asszonyt, gonosz szövetséget kötöttél vele ellenem; de én meghiúsítom munkádat, ellenségeddé teszem őt, és ellen- ségeddé teszem ivadékait; ők győzelmet aratnak fölötted; többször rá nem szedheted őket; kárba vesz minden ravasz- kodásod.«

Megvan ez értelmezésben az igazság némi látszata; de bontsuk részekre, emeljük le róluk a leplet, mely azt az igazság színeiben tünteti föl — és megszűnik minden káp- rázat.

Nagyon jól tudjuk, hogy a sátán kígyó képében bűnre csábította Évát, s ezzel újból magára vonta Isten harag- ját és igazságosságának büntetését. E büntetést jelenti ki Isten az ősevangéliumban. Az ítéletben bizonyos asszonyról van szó, akit Isten mint ellenséget állít az ördöggel szembe.

Ezt előrebocsátva már kérdezhetjük, hogy Éva volna-e tehát az az asszony, kinek ellenségeskedésével Isten a go- nősz szellemet bünteti?1

1 Sullay, Mária Tiszt. 142. s köv.