Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
406 egyház tekintélyének, ez élő hitszabálynak megvetése egy volt a gyarló emberi elme biztos iránytűjének megsemmisí- tésével. Uykép nem csodálható, hogy a kereszténység meg- tántorodott töredéke, a magára hagyott s mintegy szelíd fékétől szabadult ész szertelen csapongását követve, innen tova hit dolgában csak botlott s minden részről a bizony- talanság, kétkedés, tévely, zür-zavaros ellenmondás leverő tünetei nyilvánultak. A romlás lejtőjén való első lépést kö- vette a második, ezt a harmadik, végezetre napvilágot pil- lantott e kinos vajúdás kox־cs-szülötte: a racionalizmus. A racionalizmus árnyalatainak különbsége szerint elveti egészben, vagy részben a természetfölötti kinyilatkoztatás lehetőségét és szükségét. Általában ó és írj racionalizmus különböztethető meg. Az ó-irány ismét más és más árnyala- tot ölel fel. a) Vannak, kik teljesen szakítnak a természet- fötötti kinyilatkoztatással; szerintük a vallásnak állítólag Istentől kijelentett tételei merő emberi koholmányok, ameny- nyiben azok elütnek az ész-vallás elveitől. Ilyformán a pozitív vallás puszta emberi alkotás: a közmegegyezés szülötte, b) Mások megengedik ugyan a közvetlen kinyilat- koztatást, mely egyedenkint: kiben-kiben a természeti tör- vény érvényesülése módjára jelentkezik; de tagadják a közve- tett isteni kijelentést, mely a Szentirás és hagyomány útján lön nemünk közkincsóvé; tagadják — még pedig amaz érv alapján, melynél fogva az ilykóp birtokunkban jutott tér- mészetfölötti kijelentés az elbeszélő igazságérzetétől függvén: valószínű lehet ugyan, de föltétlenül bizonyos semmikép. c) Végül vannak, kik hallani sem akarnak az isteni kijelentés azon tételeiről, melynek felfogásáig a véges elme képtelen felmagasulni. Vagyis szerintük: mi az ész «felett« van, az egyszersmind »ellene« is van. Ilykép a vallás megtisztítandó minden oly vonástól, mely az ész természetes ismerő-tehet- ségét meghaladja; értsd: a hittitkok összeségétől. Az észelvűség mesterei kárhozatos tanukat eleinte nagy körültekintéssel, s mintegy a titokszeriiség lárvája alatt tér- jesztgették. Ámde a burok csakhamar foszladozni kezdett; majd a »yagy-vagy« szédületes pontjára sodortatva: pilla
