Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

407

natnyi habozásukat nyílt vallomás követte. Azonban a val- lássál teljesen még sem szakítottak, sőt szükségét is hang- súlyozzák. Oh de minő vallás ez! Bizonyos imbolygó, zűrös eszmék összesége, mely kinek-kinek önkénye szerint ala- kulva: hol bővül, hol meg apad. Bizonyos »Vagus Christia- nismus« : dogmák, szentségek, isteni tisztelet, hierarchia nél- kül, a kereszténység alapításának csodái és csodás történetének megtagadásával. Vezérszerep: az észó, mely hitszabályul szolgál, mely felülemelkedik minden istenin, mely mindent vakmerő kritikája körébe von. Az új racionalizmus az ó- mesterek örökén épít tovább. A tévely lejtőjén pedig nincs megállapodás; ily kép a tapintatlan tanítványok, »a finom érzékű mesterek« elveiből a legvakmerőbb következtetéseket vonva, majd durva szenzualizmusba csapva át: az ó-irányt jellemző idealisztikus himpor utolsó szemerjót is leverték. Az új, u. n. »bibliai racionalisták« egyébként a keresztény- sóg történeti emlékeinek kritikai vizsgálatát vallják felada- tuknak: kíméletlen önkény kedéssel, kegyeletien vakmerőség- gél támadva meg a Szentírást és az ős kereszténység történeti alapjait, minden idők s népek e tisztelendő emlékeit.

Az észelvüség, »hittitkot« általában »természetfölöttit« nem ismer. Képzelhető, mily szálka hát szemükben Jézus Krisztusnak istensége. Mondd csak szemökbe, hogy Udvözí- tőnk Isten-ember — és kikacagnak; bizonyíts — és nyom- ban az észnek immár százszor megcáfolt érveivel huzakodnak elő. Az ó-racionalizmus különben nyilván még nem üzent hadat az Isten-embernek, s az Üdvözítő istenségét, hogy úgy mondjam: »implicite« rendszerének folyományakép vetette el. Az új irány azonban már nyílt sisakkal lép a porondra és elég vakmerő az eszmények eszményének Jézus Krisz- tusnak isteni személyét is a kritika boncolókése alá fogni és taglalása eredményéül ezt dörgi a megszédült világ fü- lébe: »Ecce homo«! »Ime az ember« ! Sőt Strauss Dávid, a komoly német; majd Renan Ernő, a felületes, könnyelmű francia megírták Jézus életét is, mint merő embert állítva, ezredévek imádásának, félő tiszteletének tárgyát a világ színpadára.