Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

396

gásaikban kérlelhetetlen dülivel rontottak Krisztus igaz egyházának, melynek gazdagságával, pompájával az önkéntes szegénység, erkölcsi komolyság kendőzött példáját állíták szembe és az ős apostoli, szegény, az államtól független egyház eszméjével izgattak. Majd igazolandó szakadásukat: belekötöttek az egyház alapigazságaiba s a kereszténység első századait mételyező gnosztikus, manieheus szekták állás- pontjára helyezkedve; újból előhuzakodtak az utóbbiak észté- len agyrémeivel, melyek nyilván mocskot ejtnek az eszmények eszményéről, Jézus Krisztusról szóló igaz tanon. Ajelzett nembe valók keleten a bogomilek, nyugaton a katharok, vagy albi- gaiak felekezete, melynek mindketteje a perzsa dualisztikus vallásrendszer elvét Írván zászlajára: nyíltan üzentek hadat az orthodox tannak. E szekták a XIII. században roppant hatalomra vergődtek s mérges eszméiket oly fanatizmussal igyekeztek érvényesíteni, hogy egyház és állam egykép romlásnak nézett elébe. De lássuk tüzetesebben a dolgot.

Bogomilek.

A bogomilek (»Bog mi luj«, vagy bizonyos Bogomil nevű paptól) felekezetének első csírái a pauliciánok azon töredékével azonosíthatók, mely Bulgáriában a X-ik század táján ütött tanyát. A XII. század hajnaláig mi jelentősb szerepet sem játszottak; ez időtájt azonban bizonyos Vazul nevű egyén csapott fel apostolukul, ki vallás-rendszeröket szélesebb közben terjesztendő: nem elégedett meg Thrácia bérceinek együgyü szláv lakosaival, hanem a birodalmi fő- városra: Konstantinápolyra vetette szemét és nem minden siker nélkül. Komnen Elek császár (1118-ban) nem jó szem- mel nézte e kétes hirű szekta titokzatos terjeszkedését s megtörésökre pokoli tervet eszelt ki: szinleg ő maga is hoz- zájok csatlakozott. És a bogomilek diadal mámorukban nem láttak át a szitán, nem vették észre, hogy mind ez csak gonosz csalóka játék titkaik, tanaik kifürkészésére. A tőrvetés sikerült, Vazul és társai lépre menve, életökkel lakottak könnyelműségökért. E véres csapás azonban nem egy a szekta megsemmisülésével; a titok fátyoléba burkolózva terjedt to-