Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

395

dékek germán törzseinél találva menedéket, befogadást (gótok, vandalok, longobardok stb.). Két századon át adogatott még életjelt magáról, majd innen is pusztulva: a Yl-ik század vége már csak nyomorult forgácsait tudá felmutatni ez át- kos eretnekség egykor oly terebélyes, hatalmas fájának. Győzött a »Nicaenum!«

III. FEJEZET.

Jézus istenségének tagadói a XI. századtól napjainkig.

Az új gnosztiko-manicheusok.

A »Symbolum Nicaenum« fényes diadala lefegyverző, de teljesen meg nem törte a sötétség fiait. Az arianizmus bitorolt polcáról letaszítva fetrengett ugyan a győzedelmes egyház lábai előtt, ámde a hamu alatt még ott lappangott a szikra, mi több, a tagadásnak enyészetet nem ismerő szel- lerne a régmúlt idők kárhozatos eszméit is fölmelegité s titokban — évtizedről-évtizedre — kezdé meg újból a megron- tás pokoli művét. És mindezt tán csodálhatjuk? Fájdalom, nem! Az a gőgös elme, mely nem tud, nem akar az igazság magaslatára emelkedni, kész inkább az utóbbit sárba rántani, sem mint önmegadó alázattal hódoljon meg a kinyilatkoz- tatás isteni tekintélyének; és e szellem átokkép nehezül minden idők emberiségére, e szellem forrása minden tévely- nek. Aztán kelet népeinek izgult, káprázatos képzelnie min- denkor jó bölcsőül szolgált őrületesnél őrületesebb elméletek láncolatának, mely a keresztény igaz tan legelvontabb olda- lát: a misztériumokat is az érzéki szemlélet körébe igyekszik vonni. Mindez nem elég! Magokban a nyáj őreiben is meg volt a hiba: a reformációt megelőző pár század papságának java- részben való elvilágiasult szelleme, tudatlansága, laza erköl- csisége kiáltó tantik állításom igazságára nézve. Ily körűimé- nyék közt szinte természetszerű, hogy a lappangó szikra a, XII-ik, majd s főkép a XIII. században újból tüzet fogott, országokat lángba borítva. Innen tova gomba-módra bürjá- noztak fel amaz eretnek felekezeték, melyek őrjöngő rajon