Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
391 tolta a pápai székbe; Athanáziust fegyveres csapat űzte el Alexandriábái, székét vérengző t-usák közt a bitor kappadó- ciai György foglalta el; az egész birodalom zür-zavar ostrom- állapot kópét nyujtá. Azonban míg külsőleg diadalmaskodott az arianismus: az eretnekség testében a belső feloszlás jelei mind szembe- tűnőbbekké váltak. Amily szívós volt e felekezet összes árnyalata a közös ellen: egyházunk ellen folytatott küz- delmóben: ép oly visszavonás kapott lábra hova-tovább kebelében. A belvillongás különben cezareai Ozséb, a tör- ténetíró és nikodémiai Ozséb nézet eltérésére vezethető vissza; míg ugyanis az előző az enyhébb szubordinácio- nizmus mellett tört lándzsát »buoovaiog« mellőzésével a Fiúnak az Atyához való viszonyát a »b^OLOvGiog« fogai- mával óhajtá azonosítani, az utóbbi az igaz tannak még árnyékát is elvetve: a lényegazonosság s lényeghasonla- tosság helyett »irsQ00va10g«-t igyekvék szentesíteni. Azon- ban célzataikat mindketten ügyesen leplezték, oly any- nyira, hogy nyiltan sohasem vallottak szint; nem különö- sen c. Özséb, kinek magatartása mindörökre rejtély marad a kutató elme előtt. Az arianizmus nyílt diadalával nyilván- valóbbá lön az ellentét, amennyiben a szigorú-pártiak el- bizakodva ármányaik sikerében, most már mindenáron sa- ját elveiket törekedtek érvényre juttatni. A vezér szerepére Aetius antiochiai szerpap s Ennomiusz cizikusi püspök vál- lalkoztak: fennen hangoztatva, mikép a Teremtő és teremt- meny közt végtelen az ür: így az Atya s Fiú közt nem hogy lényegegység, de még csak lónyeghasonlatosság sem foroghat fönn, következéskép Isten s Jézus Krisztus valója egészen elütő (dvó/uuog y.ar ovaíav xaí yard 7rú1׳TU). E tan követőiből verődött egybe az »anomöeusok« pártja (ávóiioioi, irtQoovoíavoL, e^ovxóvTioi), míg az ellentábort az enyhébb párt hívei a szemiariánusok, homoiusiánusok alkották. — Csakhamar nyílt harcra került a sor. Az előző felekezet- beliek u. i. a 357-ik szerémí zsinaton elvetve a »6u00vű10g«-t, s »bfioiovßiog«^, mint a Szentirással ellenkező kitételeket, a második szerémi szimbólumot kovácsolták, melyben önma
