Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

390

ügymenetet még sem zavarta; Athanázius s társai lelkiisme- retes nyomozás után felmentettek mindennemű vád alól s székökbe visszahelyeztettek, majd több Eusóbiusz-párti püspököt megfosztva méltóságuktól, megerősítek a nícaeai hitvallást. Az elpártolt töredék persze mindennek ellenkező- jét művelte, sőt egyebekkel még magát Gyula pápát is le- tették. A szardikai zsinat tehát korántsem oldotta meg a csomót, sőt talán azt mondhatnák, hogy több tekintetben csak olaj volt a tűzre. Mindazonáltal az a mindenesetre ál- dásos gyümölcse meg volt, hogy mind Athanáz, mind szám- kivetett társai visszaadattak szó morgó híveiknek. A jók öröme azonban nem sokáig tarthatott, a csekély derűt csak- hamar hosszas, már-már kétségbeejtő ború váltotta fel. A dolog éle természetesen ismét csak Athanázius ellen irá- nyúlt. Konstancius előtt holmi fölségsértési hamis vádakkal huzakodtak ellenei elő és a császár hitt szavaiknak. Libe- rius a bonyodalmakat tisztázandó: Arlesbe zsinatot hirde- tett; Konstancius itt oly szenvedélyes, kihívó, önkénykedő modorban lépett föl az atyákkal szemben, kik Athanázius elítélésébe vonakodtak bele egyezni, hogy azok végre is megtörve a császár fenyegetései miatt, kápuai Vince pápai követtel egyetemben az iratot aláírták. Liberius fájó szívvel tiltakozott az eljárás ellen s gyógyszerkép újabb zsinatot szorgalmazott. Mit azonban a szelíd lelkületű egyházfő gyógyszernek hitt: az igaz ügy csapásává lön. 355-ben ült egybe a végzetes milánói zsinat, mely — fájdalom — az euzébiánok javára döntő el a küzdelmet. Az államhatalom az euzébiánokkal fogván kezet; erőszakkal gátolták meg a niceai hitvallás megerősítését; majd Konstancius féktelen zsarnoki fellépte Athanáziusnak újból való elítélését is ki- erőszakolta; midőn legtöbben az egyházi szabályzatokra hi- vatkozva vonakodtak követelését teljesíteni, kitörő dühvei rívalt a vonakodókra: »Az ón akaratom kánon rátok nézve, aki nem írja alá, száműzetik! »Győzött az ármány s az egyházra szomorú, véres napok következtek. A fejedelmi önkény még az évben Liberius pápát s az agg Hosiust is számkivetésre Ítélte, majd az előző helyére Felix szerpapot.