Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
35 quae divinitus revelata et promissa sunt.« A vatikáni zsinat pedig a hitről szóló ülésében igy nyilatkozik a hit szabad- ságáról:1 »Quare fides ipsa in se, etiamsi per charitatem non operetur, donum Dei est, et actus eius est opus ad salutem pertinens, quo homo liberam praestat ipsi Deo obe- dientiam, gratiae eius, cui resistere posset, consentiendo et cooperando.« Ugyanott az B-ik kánonban ezt mondja ki: 2 »Si quis dixerit, assensum fidei christianae non esse liberum, sed argumentis humanae rationis necessario produci; aut ad solam fidem vivam, quae per charitatem operatur, gratiam Dei necessariam esse: anathema sit.« A hit szabadságára nézve tehát nincs a katliolikusok között semmi kétség, de nem is lehet, mert hitcikkely, azaz dogma, mit csak eretnek tagadhat. A hit szabadságának mikéntjét azonban már többféle- képen magyarázzák a hittudósok, a hit homályosságának mikéntjéről alkotott véleményeknek megfelelőleg. így az első vélemény azért mondja szabadnak a hit tényét, mert az alakilag (formaliter) mindig a hitből van merítve; vagyis ezen vélemény miként a homályosságot, épen úgy a szabadságot is a hitből mint végső alaki okból magyarázza meg. Ezen véleménynek kiinduló pontja hibás lévén, a véleményt sem helyeselhetjük; de azért mint véle- ményt bárki is védelmezheti s elfogadhatja, anélkül, hogy az egyház tanításával ellenkezésbe jönne. A második vélemény a hit szabadságát onnan magya- rázza, hogy az alaki ok részben mindig homályos, s igy az értelem nem lévén az igazság kényszerítő hatása alatt, az akarat szabadon parancsolhat az értelemnek, hogy a hit tényét hozza létre. Ezen véleményt is bátran el lehet fo- gadni, de természetesen meg is lehet támadni azon alapon, hogy a hit anyagi tárgyában is homályos. A harmadik vélemény szerint, melyet Banneznak tulajdonítanak, a hit szabadsága abban áll, hogy a hit 1 Conc. Vat. sess. 3. cp. 3. ־ Conc. Vat. sess. 3. can. 5. 3*
