Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
36 _ anyagi tárgya mindig homályos a hit lényegének fogalmá- nál fogva, úgy hogy e tárgyat okaiban az ész nem tudja belátni, s így a belső szembetünőség hiányozván, az akarat szabadsága mindig megmarad a hitben; mert a külső szem- bettinőség a tanúskodó megbízhatóságát teszi csak nyílván- valóvá, a tárgyat nem. Ezért ezen vélemény szerint bármily nagy legyen is ez a külső bizonyosság, ez a hitet nem teszi tudássá; mert az értelmet nem a tárgy belátása kényszeríti az igazság elfogadására; az pedig, hogy a tárgy az értelem előtt homályos marad, mindig elég okot szolgáltat arra, hogy ha akarom, hát elvetem, ha akarom, elfogadom. Azon ellen- vetésre, hogy a kinyilatkoztatás szembetünősége, ha külső is, a hitet lerontja, azt felelik e nézet védői, hogy ezen ellen- vetés akkor volna igazi ellenvetés és cáfolat, ha a hit okos- kodás következménye volna; de mivel a hit nem következik okoskodásszerüleg a külső szembetünőségből, hanem az csak észszerűvé teszi az akarat parancsát, melyre az akaratot egyedül Isten tekintélye indítja, azért az ellenvetés a véle- ményt nem cáfolja meg. Ebből látható, hogy ezen véle- ményt is el lehet fogadni, de lehet támadni is. Végre a negyedik vélemény szerint a hit szabadsága abban rejlik, hogy a hit tárgya anyagilag is, alakilag is olyan természetű, hogy bár az értelem az emberi bizonyos- ságnak igen magas fokára juthat a hitbeli tárgy megelőző bizonyítékainak megismerésében, azért maga a hit ténye még sem hat kényszerítőleg az értelemre sem anyagi, sem alaki tárgyának ismeretével. Vagyis a hit szabad azért, mert anyagi és alaki tárgya egyaránt a szembetünőség kényszerítő hatásának hiányával jelenik meg az értelem előtt, mely hiányt az isteni tekintélytől megindított s a kegyelemtől segített akarat tényleges parancsának az érte- lemre való közvetetlen hatása pótolja ki, hogy igazi meg- győződós jöhessen létre az értelemben. Ez is csak vélemény, melyet szintén bátran lehet védeni, vagy cáfolni. Ez a véle- ménykülönbség azonban csak azt bizonyítja, hogy a híttudó- soknak mindig szem előtt kell tartaniok ezen szép elvet: in necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus charitas
