Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: Analogismus a hittanításban

310

alkalommal egy azon igazságot analógiák világánál tártam elő. A siker meglepett.

De minden elméleti szóliüvelyezésnól többet ér a példa.

a) Leggyakoribb feszegeted tárgya a páni ten ciatartás- szentsége.

Többször hallottam kárhoztatni címzetes feleink részé- ről a fülgyónást. Mennyivel jobb a protestánsok egyszerű szánom-bánomja. így ők. Megkisérlett fölvilágositásom ez volt:

Midőn az Üdvözítő az oldó és kötöhatalmat egyházára ruházta, nemde bírói tisztet tőn le törvényes papjai kezébe ? Vájjon a bíró kénye-kedve szerint jár el? A gyóntató sem. Képzelhető-e, hogy az igazságos Jézus az oldás vagy kötés üdvbe vágó ténykedését pásztorainak puszta szeszélyére bízta ? Mit tesz a bíró ? Fölmenti az ártatlant, elmarasz- falja a bűnöst. Viszont a lelki atya: föloldja a méltót, meg- köti a méltatlant. Mikép jut a bíró a bűnösség vagy ártat- lanság tudatára? Döntés előtt mérlegeli a bizonyítékokat, fürkészi apróra a megítélendő tónyhalmazt kihallgatás, val- lomásvétel, beismertetek útján. Nos, a pap mikép győződ- jék s győződhetik meg gyónója méltó vagy méltatlan vol- tárói ? Ha az illető szívébe pillant. Mikép eshetik meg ez ? Ha föltárja önmaga a vezeklő bensőjét. A megnyilat- kozás módja micsoda? A szóbeli vallomás. Ez pedig a fülgyónás.

Másik ellenvetés: minek gyónjak, hisz a pap is szinte oly bűnös, tán még bűnösebb, mint én.

Aki így beszél, annak ugyan magyarázhatod a szent- ségnek ex opere operato hatását. Legüdvösebb föleszméltetés ez: itt egy darab arany; nem aranyat nyersz-e, akár hó- fehér, akár kormos kézzel nyújtom át neked ? Az adoma- nyozót dicséri, ha e kincs ragyogása harmóniában van a nyújtó kéz tisztaságával s viszont a kéz szennyje az aján- dékozó szégyene. Te csak szorongasd az aranyat, egyébre ne legyen gondod. Viszont a szent-gyónásban mi haszon vagy kár reád nézve a pap lelki állapota; honnan tudod,