Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról

256

E tételében ama föltétel, hogy — habár a püspöknek jogá• ban áll is, őket (t. i. a világiakat) meghivni (még akkor sincs — úgymond — joguk: ezt követelni), — határozottan hibás, és csak emberi elnézésből vagy figyelmetlenségből kerülhetett oda. Mert hiszen, miként lehetne a püspöknek arra joga, hogy a világiakat a zsinatra meghivja, midőn az egyházjog ezeknek jogát egyáltalában nem ismeri el? Yilá- gosan kijelenti ezt, hogy t. i. a püspök világiakat nem hivhat meg, a fentebb idézett kijelentés:

»An episcopus possit ad Synodum vocare lacios, si eorum consilio uti velit?«

»Respondit (S. Congreg. Cone. Interpret, in causa Oriolen).

»Episcopum non posse«. Bened. XIV. Papa 1. c. 1. III. c. q. n. 18., amiben egyszersmind megvan a római szék Ítélete és megerősítése is, tehát visszavonhatlanul és csal- hatatlanul eldöntve.

De kiviláglik ez a szentírásból és a dolog természe- tóbői is.

Krisztus Urunk csak az apostoloknak adta a párán- csőt és a fölhatalmazást: »Elmenvén, tanítsatok .... meg- keresztelvén őket . . .« Tehát a szentségek kiszolgáltatása és az egyház kormányzása, nemkülönben a kinyilatkoztatott tan hirdetése tekintetében csak az apostolok és az Úr tanít- ványai s azok törvényes utódai, a püspökök és egyszerű áldozópapok lehetnek illetékesek.

De kitűnik ez a zsinat céljából (a dolog természetéből) is.

Ugyanis az egyházmegyei zsinatnak célja, vagy feladata, hogy a) a hittanítás, b) a szentségek kiszolgáltatása, c) az egyházkormányzat ügyeiben határozzon. Ámde, miként hatál- rozhat a tanítói hivatal kezelése, a szentségek kiszolgáltatása ügyében, vagy az egyházkormányzatban az, akinek erre egyáltalán semmi képesítése nincs ? Már pedig a képesítést e háromra — az egyház ezeréves tanítása szerint — csakis a fölszentelés (ordo) adja meg, amelylyél aki nincs felruházva, gyökerében nem birja a hatalmat (potestas in radice) arra, hogy e hármas hivatalt gyakorolja vagy intézze.