Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról
220 VII. Sándor pápával egyetemben.1 Újabban Fessler is ezt vallja. (Uebér Prov.-Conc. und Diöc.-Synoden.) Mi helyesebben Hcfelevel2 azt tartjuk, hogy a zsina- tok apostoli eredetűek, amiben azonban benfoglaltatik az, hogy eredete magának Krisztus Urunknak rendeletére vihető vissza, minthogy az apostolok minden fontosabb intézményt Krisztus Urunk rendelése alapján honosítottak meg; amint hogy a legelső zsinaton ezen alapra és Üdvözítőnknek ezzel kapcsolatban adott ígéretére támaszkodva, határozataikat ezen kijelentéssel kezdik meg: » Visum est Spiritui Sancto et nobis«. Az apostoloknak világos tudatával kellett birniok azon tényről, hogy az egyházi gyülekezetét a Szentlélek vezérli és hatja át. Ebben a szellemben és ennek határozott tuda- tában szólnak ily órteményűleg a későbbi zsinatok is, mint pl. a szent Cyprián alatt tartott 252. afrikai zsinat, amelyről az említett szent atya Cornelius pápának igy ír: »Placuit nobis, Spiritu Sancto suggerente«.3 Ugyanígy nyilatkozik az arlesi 314. évi zsinat: »Pia- cuit ergo, praesente Spiritu Sancto et angelis eius.« 4 E tudat és meggyőződés oly általános volt, hogy Kagy Konstantin császár az arlesi zsinat kijelentését »caeleste judicium«-nak nevezte, hozzá téve: »sacerdotum judicium ita debet haberi, ac si ipse Dominus residens judicet«.5 S később, suumque auxilium, se deniqee ipsum eiusmodi Patrum conventibus rite celebratis pollicetur et defert.« Acta Eccl. Med. Lugduni 1682. T. I. p. 49. 1 P. Alexandri VII. Epist. ad Eppos super. German, d. d. 4. Apr. 1656. »Cuius instituti (synodalis) ipse Christus Jesus est auctor, qui duobus, vel tribus in nomine suo congregatis se adfuturum pro- misit, auctores Apostoli, qui id a Doctore suo ac Magistro proxime acceperunt.« Steiner. Act. selecta Eccles. Augustanae. Aug. Vind. 1785. p. 23. q. 2 Concilien-Geschiclite I. 1., 2. Einleitung. 3 S. Cypr. ep. 54. * Mansi Coli. Cone. T. II. p. 469. Harduin. Coli. Cone. T. I. p. 262. 5 LT. ott p. 478. — Harduin 1. c 68. 2sqq.
