Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Kis-Erős Ferenc: Az egyházi javak tulajdonjoga, különös tekintettel Magyarországra
193 7— ámbár e föltételt meg nem engedhetjük, — hogy az egy- házat kezdetben nem illette meg vagyonszerzési jog. Ha elévülés által lehet valaha jogokat szerezni, pedig lehet, hiszen ez mindenki előtt oly világos, akkor az egyházat most legalább is elévülés útján megilleti a vagyonszerzési jog. De nem ezzel akarjuk eldönteni e kérdést. Sőt az igazság érdekében kénytelenek vagyunk tagadni azt, hogy az egyház elévülés útján szerezhetné e jogát, és pedig azon egyszerű oknál fogva, mivel e joga véleszületett. Lássuk tehát, miért veleszületett joga. Tételünket tekinthetjük 1. hitelvi, 2. tisztán jogi szem- pontból. 1. Hitelvi szempontból. A csalatkozhatatlan egyház tanítása az, hogy e joga veleszületett, s épen azért, mert isteni kiváltságnál fogva csalatkozhatatlan, e tanításában nem téved- hetett. Sőt ha az egyház idevágó tanát az igazsághoz híven akarjuk feltüntetni, nemcsak vagyonszerzési, de birtoklási, illetve vagyonkezelési joga is veleszületett, olyannyira, hogy az ellenkező tanokat: »az egyháznak nincs veleszületett és törvényes joga a vagyonszerzésre és birtoklásra« 1 ünnepélye- sen kárhoztatta, átokkal sújtotta a Syllabus 26. tételében. 2. Tekintsük a dolgot tisztán jogi szempontból. Vagy elismeri az ember a kath. egyháznak közvetlenül Istentől származó eredetét, vagy nem. a) Vegyük azt az esetet, hogy valaki nem ismeri el az egyháznak isteni eredetét. Természetesen ezen álláspontról nem lehet azt belátni, hogy az egyháznak vagyonszerzési joga veleszületett. Aki tehát az egyházzal ennyire leszá- molt, az az egyház vagyonszerzési és birtoklási, illetve vagyonkezelési jogát az államtól származtatja, épen úgy, mint akármily más nem szükségképeni társaságnak s ala- pítványnak e nemű jogát. Ezek szerint az egyháznak akkor van vagyonszerzési joga, ha ezt az állam az egyháznak megadja. Ezekkel legfeljebb arról lehet szó, vájjon az állam 1 »Ecclesia non babét ius nativum ac legitimum acquirendi et possidendi.« Sylt n. 26. ,,Hittudományi Folyóirat1896. IB
