Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Irodalmi értesítő

331

tenet szentségét felveszi s halotti ruhába öltözködik s az érte bánkódok siránkozásán megindulva, fiához térítvén magát, térden állva mondá: Te, én szerető fiam Jézus: ezeknek, kik az én halálomról bánkódnak : légy vigasztalójuk: és vessed a Te áldomásodat ö reájuk: ezeket mondván, kiterjesztő kezeit és megáldá őket. Mondá továbbá: a te kezedbe ajánlom fiam az én lelkemet: vegyed ötét tőled szeretettel: melyet minden bűntől megtartóztatlál. Néked és nem a földnek ajánlom az én testemet: tartsd meg ékesen ötét: kiben kellemetes lön néked megnyugodnod: vígy engem tehozzád: hogy ahol te vagy: én is ott legyek . . . Kész az én szívem, Istenem kész . . . Ezután urunk Jézus nagyobb szóval mondá:

Jövel ez világból jegyesem,jövel: megkoronáztatok Kinek mondá ismét asszonyunk:

íme elmegyek, mert a könyvének fejében írva vagyon én rólam, hogy tegyem a te akaratodat én Istenem.»1

E mélyen vallásos és megható szavak után kiadja sz. lelkét.

Szónok ezután igen szépen beszéli el a temetést, különö- sen kiemelendönek tartom a két apostolnak: sz. Péter és sz. Jánosnak igazán nemes versengését, hogy melyikök vigye a szűz anya nyoszolája előtt az angyal által hozott pálmaágat. «Tehát mondá sz. János sz. Péternek: e pálmaágat, Istennek angyalától hozottat : vigyed a szűz anyának nyoszolája előtt: mert Úr tégöd nekünk fejedelmünkkül szerzött: és az ö juhai- nak pásztorául. Kinek mondá sz. Péter: e pálmaágnak vise- lése inkább tégedet illet: mert Úrtól szűzen választattál: méltó azért, hogy a szűznek pálmáját szűz vigye. Én pedig a sz. test- tel viszem a nyoszolát: a többi apostolok pedig vegyék körül a sz. testet: és mondjanak Úrnak dicséretet. Ezt hallván a boldog sz. Pál apostol, mondá nagy sírva sz. Péternek : én is, ki az apostolok között legkisebb vagyok, veled egyetemben viszem.»2

Sz. Péter elkezdvén e zsoltár dicséretét: In exitu Izrael de Egipto, megindult a gyászmenet.

1 316, 317. lap.

2 319. lap.