Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Irodalmi értesítő
804 férfiai iránt, akár a nemzeti érzés fejlesztése, akár a tudó- mányok ápolása, akár a szellemi élet előmozdítása körül sze- reztek azok érdemeket. Hivatkozzam-e a honvéd szoborra, a Petőfi, Széchenyi, Arany, Deák stbiek szobraira? Megemlítsem-e Nemzeti Színház, az Akadémia, a különféle tüdős társaságok emlékünnepeit ? Sorra vegyem-e a nagy díszmunkákat, melyek történelmi nagy alakjaink emlékét ápolják, szellemét tér- jesztik ? Ennek a nemzeti kegyeletnek, az új kultúrára való rá- termettségnek bizonyítéka a jelen emlékmű-vállalkozás is, mely maradandó emléket állít annak a nagy férfiúnak, aki egyszerre szolgálta müveiben és munkássága által a nemzeti érzést, a tudományt és a szellemi életet: a vallást. Pázmány- nál magyarabban még máig sem írt senki. Pázmánynál a maga tudományágában ma sem jártasabb senki, Pázmányénál mé- lyebb vallásos ihlet ma sem halja át senki munkáját. Nagy ember lett volna Pázmány akkor is, ha mélytudományú munkálatait kevesebb zamatossággal írja meg, nagy ember lett volna akkor is, ha zamatos magyarsága mellett kissé fölületesebb lett volna a tudásban, vagy kevesebbet irt volna, nagy ember lett volna akkor is, ha roppant tudományú zamatos müveit kevesebb vallási meleg hatotta volna át: mily nagynak kell megismernünk öt, midőn óriási mennyi- ségü munkáiban egyesül a nyelv remekelése a tudomány mélységével és a vallásosság bensöségevel. De nem szándé- kunk most Pázmány működését méltatni, sem müveivel rész- letesen foglalkozni. Csak épen annak a vállalkozásnak a jelen- tőségét kívántuk néhány szóval kiemelni, mely azt tűzte maga elé feladatul, hogy Pázmánynak, a szellemóriásnak emléket állítson, a magyar nemzetnek pedig könnyen hozzáférhetővé tegye azt a kincset, melyből egyaránt meríthet magyar érzel- met és nyelvet, egyházi tudományt és istenes szellemet. Páz- mány bibornok összes munkáinak egyetemi kiadását értjük, melynek most indult meg a magyar sorozata, első kötetében Pázmánynak következő három munkáját bocsátván közre: «Felelet az Magyari István sárvári praedicatornak az ország romlása okairól írt könyvére.» «Kempis Tamásnak Christus
