Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban
781 Zavart, ingadozást a társadalom azon osztályának vallási kiképeztetése körül, mely majdan hangadó szerepre lesz hivatva a társadalomban. Legjobban jellemzi az állapotokat az a körülmény, hogy köztudomásra hozott tanterve sincsen a középiskoláknak. Ez az oka azután, hogy ahány az iskola, annyiféleképen változtatják a tanulandó anyagot és tanköny- veket, bár nagyjából abban megegyeznek, hogy a nagy káté és nagy biblia a szertartástannal tanítandó a négy alsó ősz- tálvban; e négy felsőben pedig a nagy káté három cikkelye külön-külön tankönyv alapján, utoljára pedig az egyháztörté- nelem. Mint a többi középiskolai tárgyaknál, a hittannál is az a legfőbb baj, hogy ismétlésekről szó sincsen. A hittannál e baj nagyságát az a körülmény is fokozza, hogy manapság már csak az érettségire sem kell átismételni a tananyagot, — nem kívánják meg a szellemi megéréshez a kedélynek vallás okozta megnemesítését. Ami a tankönyveket illeti, nagy baj a száraz elméleti modor, melyet a tanuló ugyan betanul, de meg nem ért. Szó- tudományosság az egész a gyakorlati oldal teljes elhanyago- lásával. Az eredmény az, hogy az életre a növendék nem sokat viszen ki magával. Mi értelme van, hogy csak egy példát hozzak fel a sok közöl, az egyháztörténelemben a különféle szekták történeimé- vei olyan hosszasan foglalkozni, mint némely középiskolai tan- könyv teszi, vagy az üldözések történetét olyan bőven elmondani, mint nem egyszer olvashatjuk. Általában hosszúak a könyvek és sorsuk az, hogy tekintélyét legelőbb is megingatja, mert kénytelen vele, a tanár az által, hogy lapról-lapra így dicséri: «Ez kimarad»; «Ez fölösleges»; «Ez nem kell». Ez különben minden tankönyvünknek, fent és alant sarkalatos hibája. A tudós szerzők nem tudnak kibontakozni a rendszer köréből, sem visszaparancsolni nem képesek elötalakodó ismereteiket és oly könyveket írnak, melyek elegendők lennének majdnem az egyetemi hallgatók kezébe is. Kicsiny ám az emberi elme s ennek a kicsinynek is 6—8—10—12 tantárgy között kell megoszolni. Tegyük fel, hogy minden tankönyv nem több csak 12 ív terjedelmű, tehát összesen kerek 120, 140 ívet taníttatnak meg
