Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban

780

szetesen a díjazást sem vonván meg tőle. Okvetetlen szűk- séges lenne azonban még az is, hogy a tanítók számára külön, alkalmas segédkönyvek írassanak és a fentebb emlí- telt ifjúsági exhortatiókat is felolvassák.

Intézkedni kellene arról is, hogy a tanítandó anyagok terjedelmét ne a tanító maga, hanem az iskolaszék állapítsa meg, hogy azután ugyanez ellenőrizhesse is igazán a tanítást.

Minthogy továbbá az állami és községi iskolákban a tanítók rendesen vonakodnak a hittanítástól, a hitelemzö pedig képtelen a részére engedett két órán át elmagyarázni is, kikérdezni is, meg beemléztetni is a tananyagot: az állami hatalmat kellene megkeresni az iránt, hogy a két órán felül harmadikat is engedélyezzen a hittan számára, melyben a tanító emlézteti be a hitoktató által elmagyarázott tananya- got. Több vallású tanulók között a tanító saját hittanát em- léztesse csak. Kötelezze továbbá az állam a hatósága alatti tanítókat arra is, hogy növendékeiket, amennyiben lehet, mindennap vezessék templomba és tanítsák meg a minisztrá- cióra is. A feszület vagy legalább az őrangyal, az Üdvözítő képe minden iskolában ott legyen. Keresztény államban ez a legcsekélyebb követelmény.

A hitoktatáshoz végül kevés tanszerre van szükség; ezek is jobbára meg vannak már. Bibliai képeink vannak, szertar- tási képeket is szándékozott kiadni a Szent István-Társulat; legfölebb még egyháztörténelmiekre lenne szükségünk, de ezek mellőzhetők.

Ezekben nyújtottam hitoktatásunk mai képét és jövőbeni módosítását nagyrabecsült olvasóim elé. Nem vezérelt semmi más, csakis az igazságérzet és az a meggyőződés, hogy szent ügyünket gyenge erőmmel előre vigyem. Sikerült-e, nem tudom.

II. A középiskolai hitoktatás.

1. A jelenlegi állapottal kellvén első sorban foglalkozni tervezetem értelmében, megvallom, félve kezdem meg az álla- potok vázolását; mert nagyobb zavart és ingadozást alig találunk valamely téren, mint a középiskolai hitoktatás terén.