Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban
774• másokkal a másik terjedelmű könyvben. A gyermek pedig a könyvből mindig csak szót tanul, tehát annyiszor tanulja küzdve ugyanazt, ahányszor szövegezve találja. Az ilyen tankönyvek, akárhány eset van reája, azt ered- ményezték, hogy mindegyik elejét megtanította a tanító, sőt sokhelyt a hitoktató is, a vége pedig mindeniknek elmaradt. Haladni akartak, legalább a könyv látszata szerint; a laikus ezt nem vette észre; az egyházi a «majd»-dal, a «rendetlen iskoláztatás»-sal mentegette magát. E bajon legelső sorban azáltal kell segíteni, hogy 1. egy tankönyv készíttessék a következő S) részlet kívánalmai sze- rint a különféle osztályú iskolák számára, melyben 2. külön p. 0. kurzív, kompakt, ciceró, garmmide nyomás tüntesse fel a különféle osztályok részére kijelölt tananyagot anélkül, hogy azért a rendszeres, történelmi egymásután felzavartatnék. A hit- oktató az I. osztályban csakis a kurzív betűkkel előadottá- kát öleli fel, a Il-ban a kompakt betűkkel nyomottakat, de a kurzívval szedetteket is, és igv tovább a következő osztályok- ban. 3. Minden tankönyv elejére rövid útmutatást kell iktatni tanítók vagy hitoktatók részére, melyben elmondatik, melyik nyomású szöveg való az egyik, melyik a másik osztály esetleg tanuló csoport részére. Sokan, lehet, ellenségei annak, hogy egy tankönyv forogjon a gyermek kezében minduntalan, de érveik, azt hiszem, csekély fontosságúak azzal a kívánalommal szemben, hogy a gyermek iskoláztatása végén összes, elemi ismereteit együtt láthassa és pedig ugyanolyan egymásutánban, alakban, elhelyezésben a különféle lapokon, amint azok emlékezetének táblájára lassanként íelirattak. Németországban az efféle könyvek már közönségesek. Hazai hitoktatóink is ilyformán alakítják át a meglevő tan- könyveket, midőn a különféle korú gyermekek által betanu- landó kérdéseket más és más jelek által emelik ki a többiek sorából olyformán, hogy az 1. csoport kérdései elé f-et, a másodikéi elé *-ot, a harmadikéi elé 0-át illesztenek s maga- sabb csoportok az előbbiek jelével jelzett kérdéseket is beem- lézik. Az általam említett eljárás eszerint csak a meglevő gya- korlatot állandósítaná és kivételt nem engedöleg általánosítaná.
