Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban

772

egyaránt összeköti a bibliát és hittant meg erkölcstant és még csak gondolni sem fog az utóbbi arra, hogy a káté és biblia két tantárgy; sőt esetleges, későbbi kételyeit a bibliai ese- ményböl merített, közvetlen, történelmi tény alapján tüstént eloszlathatja; igazság és esemény, minthogy a kettőt egymás mellett látja és tanulja, egymást kölcsönösen ellenőrzi és szi- lárdítja az emlékezetben.

ß) Ez új tankönyv második kelléke az legyen, hogy «ugyanazon tárgyat ne mondja el kétszer, hogy a tanító egy mun- kával taníthassa be a szükséges igazságokat.» Azt hiszem ez is olyan kívánság, amit mindenki helyben hagy, mert ha nem akarhatja senki, hogy a gyermek kétszer legyen kénytelen vesződni valamely új rendszer alapján az egyszeregygyei, mikor azt már első ízben is tökéletesen megtanulta, azt sem kívánhatja, hogy mint manapság történik, kétszer, kétféleképen, két munkával legyen kénytelen beemlézni p. 0. Jézus élettör־ lénetét vagy a pápa elsöségi jogáét.

E kívánalomnak a lehető legkönnyebb megfelelni a jelzett tankönyv értelmében, mert amellett, hogy mindent el lehet mondani benne, ami magára a hit forrásaira (biblia, hagyó- mány) vonatkozik, másrészt a hitigazságokat is csekély mun- kával a legszebben bele lehet illeszteni a bibliai események keretébe és ismétlésekről egyáltalán szó sem lehet.

De a rendszeresség hová lesz ekkor, kérdik a mai rend- szer hívei ? — Mi képezi a mai rendszer alapját ? Egy kis beve- zetés, azután a Credo, a tízparancsolat, az egyház öt párán- csolata, a két fö parancs, a hét szentség, szentelmények, imád- ság. Ha valamelyik gyermektől azt kérdeznök, mert utóvégre is csak az ö kedvűkért van és nem a mienkért a rendszer, az áttekinthetőség: «Mondd el, miről van szó a kátéban», még elöleges oktatás után sem tudna reá felelni s hozzá még a bibliáról is külön kellene ezt a kérdést koczkáztatnunk. Ha ellenben az általunk tervezett könyvecske tartalma felöl kérdez- nők, könnyen felelhetné egy kis magyarázat alapján : «Arról, amit Isten a földön az emberek kedvéért tett és parancsolt» ; vagy ha nagyon alaposak akarnánk lenni, még azt is hozzá adathatnánk vele: «a végből, hogy ha meghalnak, vele egye-