Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Reiner János: A fölszentelési cím az érvényben levő jog szerint
646 Ezen szabály alól léteztek ugyan kivételek és dispensatio- val is lehetett segíteni, azonban a Gong. Episc. et Regül. 1892 nov. 4-én — XIII. Leó pápa approbálásával — kiadott határozataiban, hatályon kívül helyezett minden ezzel ellen- kezö kiváltságot és rendelkezést —, ami azonban a dolog tér- mészeténél fogva nem zárja ki a jövőben adható pápai dis- pensatiót —. A Congregatio ezen határozatában még az egyszerű foga- dalmat tevő intézetekre is kiterjesztette azon szabályt, hogy tagjaik nem szentelhet ők fel a mensa communis, vagy a missio címére előbb, mielőtt az előírt 3 évi határidő lejárta után az egyszerű, de örökös fogadalmat le nem tették és a tulajdon- képi congregatióba állandóan fel nem vétettek; vagy olyan intézetben —, ahol az örökös fogadalom csak 3 évnél hosszabb idő után tétetik le, legalább 3 évig nem éltek a letett ideig- lenes egyszerű fogadalomban.1 Mihelyt azonban valamely szerzet tagja ünnepélyes foga- dalmát letette, s ez által véglegesen szerzetéhez lett kapcsolva, azon időponttól kezdve a szerzet köteles gondoskodni tagjának illő ellátásáról. A fölszentelés tehát itt minden nehézség nélkül eszközöl- hetö, mert a felszentelendő szerzetes ellátása teljesen bizto- sítva van. Itt tulajdonképen nem is lehet szó felszentelési címről; a fölszentelést végző egyházi személy csupán a szerzetesnek szerzetéhez való kapcsolatát fogja constatálni, s ha ez fen- forog —, ami az ünnepélyes és kivételesen egyes congregatiók- ban letett egyszerű fogadalom letétele tényében jut kifejezésre — akkor fel fogja adni a felsőbb rendeket anélkül, hogy vizsgálná, hogy azon szerzet minő vagyonnal bir, és hogy mily mérték- ben van biztosítva a felszentelendönek ellátása? Itt tehát nem látunk tulajdonképeni felszentelési címet; mivel azonban a tulajdonképeni fölszentelési címeknek kijelölését és biztosítását itt épen azon körülmény teszi fölöslegessé, hogy 1 L. 145. 1. 2. jegyz. Dr. P. Hinschius. System d. kath. Kirchen- rechts. Berlin 1869. I. köt. 75. 1. 6. jegyzet.
