Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Huber Lipót: Jézus Krisztusnak és apostolainak nyelvéről

56

kifejezésekből1 kiindulva szintén a latint tartá az újszövetségi Szentirás eredeti nyelvének.

Egészen légből kapottnak nem mondható ugyan ezek véleménye; de azért mégis nagy tévedésen alapszik; mert Latium nyelve éppen Krisztus idejében nemcsak, hogy nem volt ennyire elterjedve,1 2 hanem, miként alább látni fogjuk, magában a római birodalom fővárosában is meglehetősen háttérbe szórttá azt Hellász nyelve, mely N.-Sándor óta roha- mosan hódított mindenfelé. Nem hiszszük tehát, hogy téved- nénk, midőn Delitzsch Ferenccel azt állítjuk, hogy a mi Urunk soha egy szót sem ejtett ki latinul, még akkor sem, midőn halálraítéltetése előtt Pontius Pilátussal, a római hely- tartóval, négyszem közt beszélt. Napirendre is tértek csak- hamar e hipotézis fölött, és mi is inkább csak mint tudó- mányos kuriózumot említettük föl.

A mi pedig az Újszövetséget illeti, hogy az Máté kivé- telével, eredetileg nem latinul, hanem görög nyelven Íratott, azt a hagyomány kétségtelen tanúbizonysága alapján a leg- régibb egyházi írók egybevágó nyilatkozatai erősítik. Álljanak itt csak a negyedik században élt legalaposabb biblikusnak szavai: «Si autem veritas est quaerenda de pluribus, cur non ad Graecam originem■ revertentes.. . de novo testamento loquor, quod Graecum esse non dubium est.» 3

A görög nyelv sajátságos macedoni színezetével (zo׳,v7j ykőfoaoc töv TAa?'vojv) N.-Sándor idejétől fogva annyira elter1 Ezekhez tartoznak pl. ítfoníxv ooSvai (operam dare), aujißo'j/.t&v Xapßavav (consilium capere), íiotécv to czav'ov (satisfacere), sy_e pe 7tapr]•n׳)p£v&v (habe me excusatum) stb. V. ö. mindkettőre Viereck «Sermo Graecus, quo S. P. Qu. R. etc. usi sunt)) Goettingae, 1888

2 A latin nyelv csak Közép- és Felső-Itáliában, Ejszak-Afrika nyu- gáti részében, Hiszpániában, Galliában és a felső és középső dunai tar- tományokban volt használatos, míg a görög nyelv nemcsak a római birodalom minden egyéb részében és némely oly helyen is, hol a latin volt uralkodó, pl. déli Galliában, hanem egyáltalában az akkori népek közvetítő világnyelve és társalgási nyelve is vala. V. ö. AlzogJ. «A Patro- logia Kézikönyve», ford, a Csanádi növendékpapság, Temesvárott, 1890. I. k. 21. sk. old.

2 Sz. Jeromos «Praefatio in Evangelistas ad Damasum P.»